[Production Year: 1966]: A filmet Sergio Leone másik klasszikusa, a Volt egyszer egy Vadnyugat mellett nemcsak a spagettiwestern, hanem az egész western műfaj legnagyobbjának tartják, de az egyetemes filmtörténetben is óriási a jelentősége: az erőszak nyílt ábrázolása, zenéje, technikai, főként operatőri megoldásai úttörőek voltak és nagy hatást gyakoroltak a későbbi filmkészítőkre; emellett a színészi játék is kimagasló színvonalú. A film napjainkban is a popkultúra része és a mai filmben is érezteti a hatását, Quentin Tarantino az alkotásaiban szinte kivétel nélkül utalást tesz a spagettiwesternre, azon belül gyakran az általa a „filmtörténet legnagyobb teljesítményé”-nek tartott A Jó, a Rossz és a Csúfra, és több filmje a western műfajába sorolható.
A film remekül ötvözi a keserű iróniát és a fekete humort. Ez jól megmutatkozik az Eli Wallach által mesterien megformált Tuco karakterén keresztül, aki egyrészt szimpatikus személyiség csalafinta leleményességével vagy bárgyú, buta viselkedésével, amely bajba is sodorja. Mindamellett ellenszenves alak, mivel a filmben elhangzik néhány rémes bűntette is, sőt a Névtelen főhőst alaposan megkínozza a sivatagban való céltalan csatangolással. Ez a személy nyilván rászolgál arra a brutális verésre, amely Wallace tizedes részéről éri, a néző mégis sajnálja őt, ahogy azok a déli katonák, akiket arra kényszerítenek, hogy a kínvallatás ideje alatt egy melankolikus hangzású, szép zenét játszanak, noha nem tudják, hogy a bajtársuknak hitt Tuco valójában közönséges bűnöző.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
