Production Year [1972]: A Mario Puzo 1969-ben megjelent regénye alapján készült film az amerikai mozgóképtörténet szempontjából a lehető legjobb időben támadta meg a mozivásznakat: Hollywood éppen egy új, friss és egyedi szemléletmóddal bíró generációt fialt ki magából, melynek tagjai többek között az akkor még fess és fiatal Martin Scorsese, Steven Spielberg, Brian De Palma és természetesen jelen filmünk rendezője, Francis Ford Coppola voltak. Ám míg az első kettő úriember a hetvenes évek óta folyamatosan a csúcson vannak és filmjeik még mindig képesek szép summát hozni a konyhára, Coppola kicsit mostohább sorsra jutott.
{“id”:298,”instanceName”:”NabuccoFilm (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy) (copy)”,”videos”:[{“title”:”A Keresztapa”,”description”:””,”info”:””,”thumbImg”:”thumbImg”,”mp4″:”https:\/\/archive.org\/download\/oliver-1948\/keresztapa.mp4″,”prerollAD”:”no”,”prerollGotoLink”:”prerollGotoLink”,”preroll_mp4″:”preroll_mp4″,”prerollSkipTimer”:”prerollSkipTimer”,”midrollAD”:”no”,”midrollAD_displayTime”:”midrollAD_displayTime”,”midrollGotoLink”:”midrollGotoLink”,”midroll_mp4″:”midroll_mp4″,”midrollSkipTimer”:”midrollSkipTimer”,”postrollAD”:”no”,”postrollGotoLink”:”postrollGotoLink”,”postroll_mp4″:”postroll_mp4″,”postrollSkipTimer”:”postrollSkipTimer”,”popupAdShow”:”no”,”popupImg”:”http:\/\/mr-nabucco.x3.hu\/filmarchivum\/wp-content\/uploads\/2022\/10\/focim1.jpg”,”popupAdStartTime”:”popupAdStartTime”,”popupAdEndTime”:”popupAdEndTime”,”popupAdGoToLink”:”popupAdGoToLink”}],”videoPlayerWidth”:620,”videoPlayerHeight”:420,”responsive”:false,”videoPlayerShadow”:”effect1″,”colorAccent”:”#cc181e”,”posterImg”:”http:\/\/mr-nabucco.x3.hu\/filmarchivum\/wp-content\/uploads\/2018\/06\/focim_007.jpg”,”logoShow”:”No”,”logoPath”:””,”logoPosition”:”bottom-right”,”logoClickable”:”No”,”logoGoToLink”:”http:\/\/codecanyon.net\/”,”allowSkipAd”:true,”onFinish”:”Play next video”,”autoplay”:true,”loadRandomVideoOnStart”:”No”,”shuffle”:”No”,”playlistBehaviourOnPageload”:”closed”,”playlist”:”Off”,”playlistScrollType”:”light”,”hideVideoSource”:true,”showAllControls”:true,”rightClickMenu”:false,”autohideControls”:2,”hideControlsOnMouseOut”:”No”,”fullscreen”:”Fullscreen native”,”nowPlayingText”:”No”,”infoShow”:”No”,”shareShow”:”No”,”facebookShow”:”No”,”twitterShow”:”No”,”mailShow”:”No”,”facebookShareName”:”Elite video player”,”facebookShareLink”:”http:\/\/codecanyon.net\/item\/elite-video-player-wordpress-plugin\/10496434″,”facebookShareDescription”:”Elite Video Player is stunning, modern, responsive, fully customisable high-end video player for WordPress that support advertising and the most popular video platforms like YouTube, Vimeo or self-hosting videos (mp4).”,”facebookSharePicture”:””,”twitterText”:”Elite video player”,”twitterLink”:”http:\/\/codecanyon.net\/item\/elite-video-player-wordpress-plugin\/10496434″,”twitterHashtags”:”wordpressvideoplayer”,”twitterVia”:”Creative media”,”googlePlus”:”http:\/\/codecanyon.net\/item\/elite-video-player-wordpress-plugin\/10496434″,”embedShow”:”No”,”embedCodeSrc”:”http:\/\/yourwebsite.com\/player\/deploy\/index.html”,”embedCodeW”:746,”embedCodeH”:420,”embedShareLink”:”http:\/\/codecanyon.net\/”,”youtubeControls”:”custom controls”,”youtubeSkin”:”dark”,”youtubeColor”:”red”,”youtubeQuality”:”default”,”youtubeShowRelatedVideos”:”Yes”,”vimeoColor”:”00adef”,”videoType”:”HTML5 (self-hosted)”,”submit”:”Save Changes”,”rootFolder”:”http:\/\/mr-nabucco.x3.hu\/filmarchivum\/wp-content\/plugins\/Elite-video-player\/”}
Ironikus módon ő volt az, akinek ambíciói kezdettől fogva a művészfilmekre terjedtek ki, ám ő lett az, aki a fentebb felsorolt direktorok közül a grandiozitásban leginkább dúskáló, csúnyán szólva megalomán dolgozatokat tette le az asztalra. Látványosságban idehozhatjuk a 92-es Drakulát, tematikával megfelelő mód párosuló külcsínt nézve pedig A keresztapához hasonlóan kötelező mozgóképet, a vietnami háborút a maga zűrzavaros valójában megjelenítő Apokalipszis most tekinthető példaértékű alkotásnak. A keresztapa azonban – függetlenül eposzi voltától – a maga módján visszafogottabbnak bizonyult a felsorolt filmekhez viszonyítva. Nem sieti el a dolgokat, ráérősen mutatja be ezt a filmben láttatott közeget (ráérősen, de egyszer sem tunyán és unalmasan), amiből aztán ki sem mozdulunk, a Coppolára oly jellemző kísérletezgetés pedig kimerül abban, hogy az addigi, nagyobb hírnek örvendő hollywoodi filmekre kevésbé jellemző művészfilmes vonásokat, hosszú, kitartott snitteket próbálta még jobban honosítani.
Coppola ezen felül igencsak bátor húzást tudhat magáénak: nézőjét becsapva, egy klasszikus értelemben vett protagonisták nélküli világba húz be minket. Bravúros, ahogyan ezt műveli, hiszen egy percig sem érezzük úgy a szereplőket nézve, hogy a szó hagyományos értelmében vett negatív karakterek volnának, hiába billen ki az első fél órában a morális iránytű. Mivel nincsen külvilág, nincsenek civilek, így elfogadva ennek a mikrotársadalomnak a szabályrendszerét, elfogadjuk a főszereplőket, mint főhősöket, akik a jó ügy érdekében cselekednek. A film elején megkecsegtetett “félig-meddig kívülálló, potenciálisan becsületes”-szál Michael Corleone karakterével lassan, de biztosan semmissé válik és ekkor válik világossá az, amit az imént felvázoltam. Csak a család van és más semmi.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet is várnod kell, indítás után!..
