Production Year [1965]: A kőszívű ember fiai egyértelműen a korszak legnagyobb hazai szuperprodukciójának számított, amely az alkotókat technikai szempontból is komoly kihívások elé állította. A monumentális díszleteket sok esetben makettekkel oldották meg, a háttereket pedig – például a párbajjelenetben az alpesi szurdokot – üveglapra festették. Volt olyan jelenet is, amelyben viszont a stilizáció helyett – sajnos – valósághűségre törekedtek: az Ödön szánkóját üldöző farkasokat tényleg lelőtték a forgatás során. Nincs hiány az 1848–49-es szabadságharcot és előzményeit, illetve következményeit feldolgozó szerzői filmekből; a 80 huszártól a Szegénylegényeken át a Szirmok, virágok, koszorúkig számtalan klasszikus született, de vállaltan a nagyközönség igényeihez szabott produkcióból annál kevesebb készült.
A kőszívű ember fia úttörő volt ebből a szempontból, sikerét követően sorra forogtak a hasonló indíttatású produkciók, nagy részük szintén Várkonyi rendezésében (Egy magyar nábob, 1966, Kárpáthy Zoltán, 1966, Egri csillagok). Ha romantikus hevülete, amely a színészek játékstílusában is tetten érhető, mai szemmel néhol talán megmosolyogtató is, Hildebrand István operatőr plánozása, szín- és fényhasználata tanítani való – nem véletlenül tüntették ki a legjobb operatőr díjával az 1967-es filmszemlén, az egyik harci jelenetért pedig technikai különdíjat kapott Cannes-ban.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet is várnod kell, indítás után!..
