Production Year:[1966]: Ennio Morricone legviccesebb főcímzenéjével kezdődik a film, ahogyan a korabeli szokás szerint a film elején felsorolt stáblistát elénekli egy gunyoros hangú férfi, természetesen a végén a rendezővel, Pier Paolo Pasolinivel. A Madarak és madárkák hangvétele a továbbiakban is alapvetően gunyoros, szatirikus és ironikus marad, pedig valószínűleg egy igen kemény, önmarcangoló, vívódó időszak lenyomata. Pasolini már befejezte Máté evangéliumát, benne a forradalmár Jézussal, de még előtte van a nagy Élet-trilógiának. Gondolatai az útkeresés jegyében csaponganak a katolikus keresztény hit és az elkötelezett marxista, baloldali gondolkodás között.
Ezt a vívódást szimbolizálja a film két emblematikus főszereplője, Toto és Ninetto (Davoli), apa és fia, akik egy sehonnan sehová tartó országúton, nyilván az élet folyamán bandukol végig a filmen. Folyamatosan ugratják egymást, mindig lekésik az orruk előtt megálló autóbuszt, de nem zavartatják magukat, haladnak előre. Egyszer egy beszélő holló szegődik melléjük, aki egy baloldali értelmiségi modorában különféle történetekkel szórakoztatja őket, mígnem a két balfék meg nem unja a rizsát és megeszi a hollót.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet is várnod kell, indítás után!..
