Dinamit

Nagyon sokan nagyon sokszor leírták: a Dinamit együttes a nyolcvanas évek elejének egyik szupergrupja volt, Tagjai a P. Mobilból, a Skorpióból és a Miniből érkeztek. Mindnyájan kipróbált, profi, rutinos és jó zenészek voltak. A Hanglemezgyár, szokatlan módon, egyből és azonnal lehetőséget is biztosított a számukra egy lemez felvételére, kiadására. Az együttes énekése, a csodálatos, vaskos, szilaj hangú Vikidál Gyula sokak szemében gyalázatos árulóvá vált a P. Mobil elhagyásával, a Hanglemezgyár oldaláról pedig a Dinamit megalakulása egyfajta kísérlet volt a P. Mobil ellehetetlenítésére.

A Dinamit ezért pillanatok alatt „kiérdemelte” az „állami rockzenekar” titulust. Ami, ugye, fából vaskarika.

A megjelent első lemezről a kritikusok (?) minden szempontból lehúzták a keresztvizet. Tény, ami tény, szövegileg nem volt erős az anyag, s valószínűleg ezen szerepel a magyar rockzene egyik legrosszabb és -értelmetlenebb ríme is: “Örült a lány, mert végre nő / Testében meglágyult a kő.” S elég nehéz kapcsolódási pontot találni az Igazság című dal megváltó-komplexusos üzenetével: “Belül fáj nagyon / Nehéz mondanom / De s bűneit hordom vállamon.” Ráadásul az együttes nem tudta a mondanivalóját és a célközönségét igazán pozicionálni: a dalok a külvárosról, az elnyomatásról, az aluljárók nemzedékéről szóltak.

Csakhogy a zenészek többsége számára ez a mondanivaló nem volt testközeli, így az egész a levegőben lógott. Hamarosan megjelent a második albumuk is A híd címmel. A szövegek elszakadtak a csöves életérzéssel való kacérkodástól, de igazán nem találtak kapaszkodót. A zenekar különleges, két gitáros felállásban zenélt, a Beatrice-ből átigazolt Lugosi Lászlóval. Majd hamarosan feloszlottak. A Dinamitnak két lemeze jelent meg Vikidál Gyulával. Aztán volt majd húsz év csönd, és 2010-ben újjáalakulva kiadtak egy új albumot, Játszd, ahogy akarod címmel.