Production Year:[1970]: A film cselekménye két szálon és idősíkon fut, a parasztfelkelés kibontakozása idején és a felkelés leverését követő megtorlások alatt. Így a néző tulajdonképpen két Dózsa Györgyöt ismer meg: a múltban egy aktív, harcias, olykor sajátjaival is kegyetlenkedő forradalmárt, míg a jelenben egy passzív, már-már pacifista ellenállót, aki az izzó vastrón rémképe ellenére is szilárdan kitart elvei mellett… Kósa és Csoóri Sándor a múltbeli felkelést káoszként mutatják be. Ezt nyomatékosítja a zsúfolt, dicstelen és erőszakos csatajelenetek mellett Sára Sándor a kétségbeesett tömegeket és arcokat zaklatottan pásztázó kamerája.
A szerzők rámutatnak a mindenkori forradalmak paradoxonára: az elnyomó ellen erőszakkal lázadó elnyomott maga is könnyen elnyomóvá válhat. Erre figyelmezteti Dózsát jobbkeze, Lőrinc, az Ítélet alkotóinak pacifista szócsöve. Kósa Ferenc egy rendszerváltás utáni interjúban elmondta, hogy ő maga ugyan szemtanúja volt az 1956-os eseményeknek, ám békepártiként nem volt hajlandó fegyvert fogni, mert az erőszak minden formáját elítéli. Az 1966–1967 óta zajló tüntetések pedig radikalizálódtak a hatvanas évek végére. Míg a hatvannyolcas mozgalmakat Prágában lánctalpak taposták el, addig Nyugaton a nem csupán reformokat, hanem a kapitalizmus lebontását szorgalmazó szélsőséges csoportok (például a nyugatnémet RAF, az olasz Vörös Brigádok vagy az amerikai Fekete Párducok) terrormerényletekkel és militáns akciókkal maguk vetettek véget a „forró évtizednek”.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
