Production Year: [1967]: 1940. december 31-én volt a bemutatója a két háború közötti szovjet mozi egyik emlékezetes sikerének. Igazi, nagy közönségsiker volt ez, annak minden, ma már természetesnek tűnő velejárójával: a hisztérikus rajongók hadával, a lelkes utánzókkal, az ebből kifejlődő mozgalommal, a sikerre gyorsan rátelepedő ilyen-olyan szervezetekkel. Nemzedékekre volt hatással – Oroszország egyes vidékein ma is vannak Timur csoportok – színházi és filmes feldolgozások születtek, nem beszélve a könyv azóta is számolatlanul megjelenő kiadásairól.
Az író, Arkagyij Gajdar 1940-ben már nem számított zöldfülűnek a filmszakmában. 1930-ban került kapcsolatba a mozival, bár ez nem hagyott benne kellemes emlékeket. 1939-ben egy könyv terve kezdte foglalkoztatni, amelyben megkísérelheti megteremteni azt a kortárs hőst, akinek jelleme, cselekedetei, viselkedési modellként szolgálhatnak a szovjet gyerekek számára. Programot szeretett volna adni, hogy mi legyen a gyerekekkel, ha kitör a háború. Egy majdhogynem használati utasítást, mely az első harci riadóra életbe lép.
Amikor a történet végre körvonalazódott és nekiült volna megírni az új elbeszélést, a „Duncan és csapatát”, a filmgyár váratlanul felajánlotta, hogy írjon inkább forgatókönyvet belőle. Először arra vették rá, adjon másik nevet hősének. A Molotov-Ribbentrop paktum megkötése után a Filmbizottságból érkező nyomatékos kérésre Duncan-nek, mint angol utalásnak el kellett tünnie. Beleegyezett. A főhős nevét, saját fia után Timurra változtatta, a lány-főszereplő, második házasságában örökbefogadott leányáról a Zsenya nevet kapta.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet is várnod kell, indítás után!..
