A pusztulás hangulata jellemzi a filmet: az emberi civilizáció nyomai mind koszosak, szürkék, nem embernek valóak. Férfiasan embertelen a fiúk vetélkedése is, amivel az események láncolata elkezdődik. Egy magas toronyból ugrálnak a tengerbe. Mindenkinek ugrania kell, különben gyávának bélyegzik. Egyedül Iván nem meri megtenni, amiért a banda kiközösíti, magára hagyja. Egyedül kucorog, fázik a magasban, míg végre az anyja hazaviszi. Bátorság, férfiasság, kegyetlenség, ezek a kulcsmotívumai a történetnek. A film hét napot ölel fel, szombattól szombatig, a bibliai teremtés-történet sajátos újraírásaként.
A kitaszítottsággal kezdődik, és a kitaszítással végződik. Andrej és öccse, Iván anyjukkal élnek, nagy szabadságban. Apjukról szinte semmit sem tudnak, csak egy régi családi fotót őriznek róla. Váratlanul felbukkan, visszatér a régen eltávozott apa, és kirándulni viszi fiait.
Viszonyuk kezdettől bizalmatlan és gyanakvó. Keveset beszélnek. Az apa kiléte, foglalkozása, múltja szándékosan nem derül ki, hiszen a forgatókönyv a soha fel nem táruló titokra épít. Sejtéseink természetesen akadnak, de semmit sem lehet biztosan tudni. Nincsenek kristálytiszta körvonalak. Az apa kegyetlenül bánik fiaival, főként a kisebbel, Ivánnal, aki lázadni próbál a szülői önkény ellen. Egy alkalommal kiszállítja fiát a kocsiból, és hagyja órákig az út szélén ázni-fázni az esőben. Láthatóan igyekszik megtörni ellenállását. Végül egy ismeretlen és lakatlan szigetre jutnak: itt sátoroznak. Az apa számára a szigeten egy láda a legfontosabb, valószínűleg ezért jött, de sohasem fogjuk megtudni, hogy mit rejt.
Az elhallgatásokból építkező történet az apa halálával ér véget: lezuhan a világítótoronyból, amikor az öngyilkossággal fenyegetőző Iván után mászik. A lélektani precízség ezen a ponton törik meg először: nem látszik indokoltnak az apa kétségbeesése, ideges rohanása fia után, de szükséges a fordulat, különben a történet a végtelenségig “körbe forogna”. A fiúk szótlanul elvonszolják a holttestet, csónakba teszik, és kieveznek a partra. A gyomor összeszorul a döbbenettől. Kétségtelenül nagy dramaturgiai ügyességgel építették fel a forgatókönyvet. Mindenekelőtt azonban a látvány, az egyneműen semleges közeg szippantja magába a nézőt: űrt kelt és várakozást egyszerre. Folyton esik az eső, gomolyog a köd, miközben a tárgyak élesen látszanak. Elismerés illeti Mihail Kricsman operatőrt, akinek – a rendezőhöz hasonlóan – szintén ez volt az első nagyjátékfilmje. A képek kidolgozottsága, művészi átgondoltsága egyáltalán nem utal kezdő operatőrre.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
