Láttunk már filmet, nem egyet, melynek cselekménye során példásnak tűnő családi élet lepleződik le: kiderül, hogy a harmonikusra világított kép mélyén sötét titok lappang. Látszatra ezt az utat járja a színész Tim Roth is első rendezésében. Hogy mégsem, arra rögtön jelzéseket kapunk, amint a család megjelenik a vásznon, csak jól kell figyelnünk. Lakásbelső, hangulatvilágítás. A kanapén, a fotelben a terhes Anya és kamasz gyermekei (Jess, a nővér és Tom, az öcs). A teljes csendben drasztikusan hat az ajtónyitódás és -csukódás zaja. Apa érkezik. Semmit sem tesz túl hangosan, látványosan, hirtelen mégis az ő testisége ural el mindent. Liheg, csoszog, mormog, félmeztelenre vetkőzik. Anya gyengéden mossa le férje felsőtestét. Majd az asszonynak – egy groteszkül félelmetes félközeliben – állva elfolyik a magzatvize.
Tom szája mosolyra húzódik. Vidéki házukból száguldanak a szülészetre – mind a négyen. Éjszakai autóút. Egy bukkanó megdobja a kocsit, s az szabályszerűen a feje tetejére áll. Csodálatos módon mindannyian életben maradnak – ha nem is sértetlenül. Épp, hogy kikászálódnak a roncsból, amikor megszül Anya, felsír a baba. Tim Roth rendezői eszközei nem hivalkodóak: a film szimbolikája rejtett és nem pofonegyszerűen lefordítható. A csecsemő mindenesetre katalizátorként hat a család életében. Egyrészt születésével az érintettek sérülnek lelkileg, még ha ezt el is takarja előlük a mindannyiuk számára őszintén örömteli pillanat. Másrészt a szeretettel várt kislány,
Alice egy pszichésen (is) sérült famíliába érkezik meg. Hogy valójában mi ez a “defekt”, azt e percben nem tudja Tom (az alkotók szándékának megfelelően ő áll érdeklődésünk centrumában), de mi, nézők sem. Azonban kezdettől fogva érzünk valami kettősséget a családi együttlétekben: egyszerre tapasztalható meghittség, egymásra figyelés és feszültség, sivárság. Esik az eső akkor is, amikor a fiú – zárva találván a bejáratot – megkerüli házukat, hogy a hátsó ajtónál próbálkozzon. A fürdőszobaablak előtt elhaladva megüti a szemét a látvány. Mi nem nézünk be vele együtt, csak a reakcióit figyelhetjük. Visszariad, majd újra bekukkant: talán érzéki csalódás lepte meg. De nem. Szinte megtántorodik, ledobja kezéből a két szatyrot. Kint zuhog az eső. Ott áll Tom: a hideg-kék védtelenségben.
Az ablakon sárgás, meleg fény árad ki. Bent, a ház védettségében – mi csak később tudjuk meg! – apa és lánya intim együttléte. Kint Tom, az (ezúttal) akaratlan voyeur. Bent a titkolózó, tehát nagyon is akaratlan exhibicionisták. A fiú nem először – és nem utoljára – leskelődik. Korábban apját és anyját leste meg: nem szeretkeztek, “csak” gyengédek voltak egymáshoz. Később titokban Apát fürkészi, amint az telefonál: egy ártatlan cselekedetet tehát. De hiszen Tom számára, miután megtudta az igazságot, többé nem léteznek “ártatlan” dolgok. Más szemmel nézi ezután családját. Megrontották a tekintetét. Míg korábban voltak meghitt, vidám pillanatai, Tom ettől kezdve egyszer sem mosolyog…
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
