Hadszíntér

október 30, 2022 No Comments »

Láttunk már filmet, nem egyet, melynek cselekménye során példásnak tűnő családi élet lepleződik le: kiderül, hogy a harmonikusra világított kép mélyén sötét titok lappang. Látszatra ezt az utat járja a színész Tim Roth is első rendezésében. Hogy mégsem, arra rögtön jelzéseket kapunk, amint a család megjelenik a vásznon, csak jól kell figyelnünk. Lakásbelső, hangulatvilágítás. A kanapén, a fotelben a terhes Anya és kamasz gyermekei (Jess, a nővér és Tom, az öcs). A teljes csendben drasztikusan hat az ajtónyitódás és -csukódás zaja. Apa érkezik. Semmit sem tesz túl hangosan, látványosan, hirtelen mégis az ő testisége ural el mindent. Liheg, csoszog, mormog, félmeztelenre vetkőzik. Anya gyengéden mossa le férje felsőtestét. Majd az asszonynak – egy groteszkül félelmetes félközeliben – állva elfolyik a magzatvize.


Tom szája mosolyra húzódik. Vidéki házukból száguldanak a szülészetre – mind a négyen. Éjszakai autóút. Egy bukkanó megdobja a kocsit, s az szabályszerűen a feje tetejére áll. Csodálatos módon mindannyian életben maradnak – ha nem is sértetlenül. Épp, hogy kikászálódnak a roncsból, amikor megszül Anya, felsír a baba. Tim Roth rendezői eszközei nem hivalkodóak: a film szimbolikája rejtett és nem pofonegyszerűen lefordítható. A csecsemő mindenesetre katalizátorként hat a család életében. Egyrészt születésével az érintettek sérülnek lelkileg, még ha ezt el is takarja előlük a mindannyiuk számára őszintén örömteli pillanat. Másrészt a szeretettel várt kislány,

Alice egy pszichésen (is) sérült famíliába érkezik meg. Hogy valójában mi ez a “defekt”, azt e percben nem tudja Tom (az alkotók szándékának megfelelően ő áll érdeklődésünk centrumában), de mi, nézők sem. Azonban kezdettől fogva érzünk valami kettősséget a családi együttlétekben: egyszerre tapasztalható meghittség, egymásra figyelés és feszültség, sivárság. Esik az eső akkor is, amikor a fiú – zárva találván a bejáratot – megkerüli házukat, hogy a hátsó ajtónál próbálkozzon. A fürdőszobaablak előtt elhaladva megüti a szemét a látvány. Mi nem nézünk be vele együtt, csak a reakcióit figyelhetjük. Visszariad, majd újra bekukkant: talán érzéki csalódás lepte meg. De nem. Szinte megtántorodik, ledobja kezéből a két szatyrot. Kint zuhog az eső. Ott áll Tom: a hideg-kék védtelenségben.

Az ablakon sárgás, meleg fény árad ki. Bent, a ház védettségében – mi csak később tudjuk meg! – apa és lánya intim együttléte. Kint Tom, az (ezúttal) akaratlan voyeur. Bent a titkolózó, tehát nagyon is akaratlan exhibicionisták. A fiú nem először – és nem utoljára – leskelődik. Korábban apját és anyját leste meg: nem szeretkeztek, “csak” gyengédek voltak egymáshoz. Később titokban Apát fürkészi, amint az telefonál: egy ártatlan cselekedetet tehát. De hiszen Tom számára, miután megtudta az igazságot, többé nem léteznek “ártatlan” dolgok. Más szemmel nézi ezután családját. Megrontották a tekintetét. Míg korábban voltak meghitt, vidám pillanatai, Tom ettől kezdve egyszer sem mosolyog…

Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..

Related Posts

Kommentár



thời trang trẻ emWordpress Themes Total Freetư vấn xây nhàthời trang trẻ emshop giày nữdownload wordpress pluginsmẫu biệt thự đẹpepichouseáo sơ mi nữHouse Design Blog - Interior Design and Architecture Inspiration

Personel Sağlık

-

SEO Ajansı

- mersin escort - escort izmir