A kabaré (eredeti jelentésében ’csapszék’ v. ’kocsma’). Párizsban, a Montmartre-on 1881-ben Rudolphe Salis festő és társasága egy pincehelyiségben Chat Noir néven kis előadásokat rögtönzött, ebből valóságos program alakult ki. Salis után Aristide Bruant alapított kabarét. Műsorában kigúnyolt mindent, ez teremtette meg azt a fölényes, cinikus francia modort, amivel a kabaré később a politika, a diplomácia, a művészet elé görbe tükröt tartott. „Pesten illedelmesen duruzsoltak a kabarékban. Inkább irodalmat, mint kabarédalt. Solti Hermin némileg kivétel pajzán dalaival. Rettenetes malacságokat énekelt ártatlan arccal, mintha nem tudná, mit mond a szöveg.
Az első magyar nyelvű kabaréelőadás 1901-ben volt a Tarka Színpadon. A Tarka színpadnak írt: Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Kemény Simon, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Szép Ernő, Harsányi Zsolt is. A következő kabarét 1907-ben egy ismeretlen vidéki színész, nótaszerző Kondor Ernő nyitotta meg. Ez volt a Bonbonnière. Itt tűnt fel Nagy Endre és megteremtette a jellegzetes pesti kabarét.
A második világháború utáni kabaré szerzői Nóti Károly, Kellér Dezső, Tabi László, Király Dezső, Darvas Szilárd, Gádor Béla, majd Szilágyi György, Romhányi József (a rímhányó), és még jó néhányan voltak. Az állandó kabarészínház a Vidám Színpad a Körúton, később a Mikroszkóp Színpad volt. A rádiókabaré első korszaka az 1925 és 1943 közötti évekre tehető.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
