A csíkos pizsamás fiú
Vannak filmek, alkotások, amelyeket nehéz, szinte lehetetlen hagyományos kategóriák alapján megítélni. Ezek közé tartoznak a holokauszt borzalmait feldolgozó művek is. Nem lehet azt mondani rájuk: ez jó, vagy rossz. közepes és felejthető holokauszt film, csak maga a történelem van és az a kiégett, kopár, kihalt század, amelyet maga után hagyott. A holokausztról szóló filmek olyanok, mint amikor az ember megégeti magát. A seb fáj, aztán begyullad, végül begyógyul, de a nyoma mindig ott fog maradni a kezünkön. John Boyne „A csíkos pizsamás fiú” című regénye egy növésben lévő, gyerekkorát épp maga mögött hagyó, a felnőttek zegzugos, érthetetlen világába belépő kisfiú mindennapjairól szól. Egy átlag kis kamasz, aki olyan, mint többi kortársa: érdeklődő, nyitott és nagyon naiv. Édesapja magas rangú náci tiszt, kinevezik, hogy vezessen egy koncentrációs tábort.
Új „munkahelyére” – mert hithű náciként ő ezt elvégzendő feladatnak tekinti – magával viszi családját is. Kamasz kislányát, aki már elvakult követője a náci tanoknak és kisfiát, aki még tiszta és nem tesz különbséget ember és ember között. A magas rangú náci családja a koncentrációs tábor mellett kapja meg új lakhelyét, egy villát, amely szép, de mégis hideg és zord. Mint egy fényűző barakk. A kisfiú, Bruno hamar felfedezi, hogy itt valami nincs rendben, felfordult és kicsavarodott a világ. Miért vannak a bácsik csíkos ruhában? Miért nem lehet érintkezni velük? …és miért kezelik őket úgy, mint az állatokat?
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
