Tagjaink

jan 25, 2012 by

« Back to Tagjaink page

arthemis

avatar

Joined on: May 9th, 2012

Profile:

Az Élet vonata... Az élet olyan mint egy vonatutazás: gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál... Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más. Õk kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra. Õk a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket. Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a melletük levő hely már foglalt. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vágyakkal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat. Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait. Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyottak, s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet. Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk mikor szállunk ki végleg, s azt sem, hogy az utitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen melletünk foglal helyet. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkozunk, fájdalmas. Gyermekeinket egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. A remény bennünk élhet, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és látni fogjuk őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik. Ami boldoggá tehet minket, az a gondolat, hogy segíthettünk ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni. Tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást. Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni magunk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a tovább utazókban. Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok JÓ UTAZÁST!

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.