Egy élet a bolygónkon

Egy élet a bolygónkon

„David Attenborough” – Az Egy élet a bolygónkon nem is film, hanem kétségbeesett, drámai hangvételű vészjelzés, olyan utolsó figyelmeztetésnek szánva, ami vagy felrázza és cselekvésre készteti a nézőt, vagy minden elveszett. Nyitó- és záró képsorai a Csernobil által elpusztított Pripjaty városában forogtak, Attenborough pedig világossá teszi, hogy ez lehet az emberiség jövője. Pripjaty rohadó lakótelepeihez csak egyetlen emberi hiba kellett, mondja narrátorként, és felteszi a kérdést: mi történik a Földdel, ha az emberiség folyamatosan hibát hibára halmoz az egész világon? A mindig kedélyes, a vadon lakóihoz szelíd humorral közelítő brit filmes ezúttal dühös és szomorú. Ez nem is annyira a hatásvadász szünetekkel tarkított monológjain érződik, hanem a pályafutásának búskomor áttekintésén.

Attenborough, aki az 1950-es években a brit birodalom romjain kezdte a szafariruhás természetjárást, természetesen hálás a sorsnak azért, hogy ez az élet jutott neki és ennyi csodát láthatott. De most már tudja, hogy valójában az a vadon sem volt már érintetlen, és az ő karrierje a további romlás folyamatának végigkísérése lett. Hetven éve még csak elkezdtük meghódítani, ma viszont már tényleg az embereké a Föld.

Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..

KÖZÖSEN FELEMELVE A HANGUNKAT
KÜLDJÜK EL EGYÉRTELMŰ ÜZENETÜNKET A VILÁG VEZETŐINEK!

Submit a Comment