Várakozás

Várakozás

A szívemben elkezdődött egyfajta áramlás, amit szerelemnek nevezek, mert van valaki, mert csak Ő kell nekem. És az ember már csak ilyen, gyorsítaná a tempót, tekerné az óra mutatóit, múljanak már azok a fránya percek, lásson meg engem, legyen már végre velem az, aki felbolydította a lelkemet. A várakozás sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el. Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érkezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled.

De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg.

Here is the Music Player. You need to installl flash player to show this cool thing!

Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen.

Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a közelségére vágyok. Kívánom a hangját, aminek érzékelésére a körülöttem zajló világban megáll az idő, és az én hangom is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is én volnék. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állok ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találom a helyemet. Nélküle nem találom a helyemet. Mert az én helyem ott van, mellette.

Én most zuhanok, szárnyak nélkül, akár egy darab szikla, és közben azon gondolkozom, miért kellett egyáltalán leugranom…

Submit a Comment