Látod, hát hagyd!

Látod, hát hagyd!

Én mindig másként gondolom, amit elém kínál a lét. Ha rádnézek is – álmodom egy velünk történő mesét. Ha azt mondanám: – Jó, igen. Ne vedd komolyan, el ne hidd: – másodpercenként a szívem igent biccent és nemet int. Mert én magam is szüntelen más vagyok, mint aki vagyok, – sem az, akinek képzelem sem az, ami én akarok maradni, lenni: egyre más, és mire elfognám, megint új arc, szédület, kusza láz, arcom rám soha nem tekint. Bármely tükörben nézzem is: – Megvagy! Idenézz! – sír, nevet, de már is más, ahogy a víz ragyogtat minden új eget.

Míg alszom tán ébren vagyok, s ébren meg mélyen álmodom. Hiszed – ölelsz, mint hű rabod, s szíved tán épp elárulom. És ha ellened vétkezem, akkor hű sírásom keres, s míg téged simít két kezem, talán haragtól kék eres. Mikor hozzád szegez a kín, talán máshol feltámadok, s ha hívnak csavargásaim, mindig feléd vándorolok. Rádnézek: – s hol vagy, nem tudom. S bármit nézzek, az mind te vagy. Elhagylak százezer uton, hogy megleljem kapuidat. És mindig másra vágyom, mint amit szívből akarok. Szomorún érzem fájón, azt, ha boldog vagyok.

Mikor a legforróbban élek, legjobban gyilkolom magam, s a legéltetőbb szenvedélyek átölelnek halálosan. Mert nincs határa semminek, a van, a nincs fojtva ölelik egymást; ha dobban a szíved, mindig meg is hal egy kicsit. A van, a nincs két végű hinta, és lengő hinta minden itt: – ez mélybe dönt, szállni tanítva, az zuhantat, míg felröpít. Ha öröm hív – már vár a kín, – a hinta egyre fel le száll, ha égben vagy, lenn pokol int, s ha mélyben – fentről fénysugár. Ne kérj válaszokat, szívem. Az igazságból is csak azt tudom csupán, hogy elhiszem, de nem azt tudom, hogy igaz. Már másképp hiszem a világot s régóta másképpen tudom. De nem igaz, jó egy se – látod, hát hagyd – majd újra álmodom.

Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..

Submit a Comment