Április 27-én az olasz kommunista partizánok megállították a német konvojt, amelynek tagjai között azonnal felismerték a Wehrmacht-egyenruhában elvegyülni igyekvő Ducét. Még aznap éjjel halálra ítélték őket, az ítéletet pedig másnap reggel egy Giulino di Mezzegra nevű faluban gépkarabéllyal végre is hajtotta a partizánok helyi vezetője. A mítoszát ápoló hagyomány szerint utolsó mondata ez volt: „A szívemre célozzatok!”, a jelenlévők elmondása alapján a bukott diktátor valójában csak annyit hajtogatott, „Ne! Ne!”. A holttesteket Milánóba szállították, ahol április 29-én a Piazzale Loretón tették őket közszemlére.
Kegyetlen rituálé vette kezdetét. A testekhez végeláthatatlan sorban érkeztek az emberek.
A beszámolók szerint volt, aki csak némán elhaladt a holttestek előtt, a többség azonban szidalmazta, köpködte, rugdosta, és rohadt zöldséggel dobálta őket. Egy asszony ötször belelőtt Mussolini hullájába, mint mondta, öt fiát veszítette el a háborúban, mindegyikért adott egy golyót. A szinte felismerhetetlenségig eltorzult testek kálváriája azonban ezzel még nem ért véget. A tömeg köteleket erősített a lábukra, majd a Lorenzo téri benzinkút tetejének rácsszerkezetéről lógatták le őket fejjel lefelé. A látványosságnak hamar híre ment: ismét megindult a tömeg, hogy lássa a dicstelen véget ért vezetőt, aki már senkinek nem tud ártani. A vérre szomjazók bosszúvágya végre lecsillapodott, a Duce holttestét a többivel együtt leszedték, majd egy jelöletlen sírba temették. Csak a háború után tíz évvel temették el normális körülmények között a szülőfalujában.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
