A film rendezője egy évre beköltözött a Grenoble közelében lévő karthauzi kolostorba, mely Európában az egyik legszigorúbb rendház. Odaadó és kitartó hittel, távolságtartóan filmezte ezeket a szerzeteseket, akik egész életüket az Úrnak szentelik. A négy évszakban, a nap minden órájában megörökítette őket, úgy, hogy jelenléte a teljes csend jegyében telt. A film bemutatja e kolostor életét, hogyan telnek az imádság órái, a keresztény szertartások, az együttlétek a hegyekben, a templomi szertartások idején, a magányos órák, a csendek és harangok idején…
A nagy csend különös, a mienktől teljesen eltérő világba tett utazás.
Mit jelent az idő annak az embernek, aki tudja, hogy sohasem fogja elhagyni azt az épületet, amelyben él? Mit jelent számára a mindennapi élet? Mi az ima egy olyan világban, amelyben minden csak ismétlődik és mégis mindenki a saját idejében él? Mit jelent az ima? A kolostor? Az ember? Nézőként betekinthetünk a kolostor mindennapjaiba, hogyan telnek az imádság, a templomi szertartások, a hegyekben tett ritka szabadtéri séták vagy a magány órái. A film teljes mértékben alámerül a szerzetesi élet csendjébe. Csupán képi eszközökkel érzékelteti az idő múlását, az évszakok változását, láttatja a napok egyre csak ismétlődő elemeit, az ismétlődő imákat, arcokat.
Gröning bemutatja a szerzeteseket körülvevő fizikai világot (felszeletelt almát, a tűzifa aprítását, vakvezető botot), sőt a „külvilágot” is (a kolostor fölött szálló repülőt, a porta előtt gyülekező turistákat), jelezve, hogy a karthauziak bár a világtól elzárva, de ebben a világban élnek. Az alkotó, amíg a kolostorban élt, teljes mértékben osztozott a szerzetesek mindennapi életében. Emellett készült el a film, ami a rendező számára ugyan olyan munka volt, mint a szerzetesek mindennapi feladatainak ellátása.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
