Nádi szélben

június 1, 2014 No Comments »

hatartalan-termeszetA távolabbi gyepen tucatnyi tarkavarjú ül. Mozdulatlanok, akár a kinagyolt fabábuk. Feszülten figyelik a kutyákat. Fickó bosszúsan rávakkant valami szemtelen tövisre, s lám, egyszerre megelevenedik a sok „famadár”: mint óriási békák, ugrálva gyalogolnak, aztán lomhán felrepülnek. Most már vízben gázolnak kutyáink is, jobbra-balra nézegetnek. A látnivalók valósággal lenyűgözik a jóvérű vadászebeket. Habfehér törpekócsagok gázolják a vizeket, ide-oda vágnak csőrükkel, és felcsípik az úszkáló férgeket. Néha a hínárba vagy a marasztaló iszapba ragad vékony lábuk, ilyenkor (egyhelyben állva) apró rántásokkal szabadítják ki, mint az emberek az agyagba ragadt sárcipőjüket.

Hirtelen mozdulatlanná merednek, mert hallják a kutyák közeledő prüszkölését. Aztán elrepülnek, és a nedves lábaikról lehulló vízcseppek visszapermeteznek a levegőből. Bibic futkos a vizek között, bókolva jelzi a betolakodókat. Lassan egy-egy nádszál, majd száraz tavalyi sáscsapat jelenik meg a vizeken, és figyelmeztet a nádrengeteg közeledtére.
Kutyáink egyszerre vad csaholásban törnek ki, és nagy ívben kikerülnek egy gyanús helyet, ahonnan fújtatva szuszogó hangok kelnek… iszappaskolás hallik, és hajlonganak a félig tarolt nádszálak. A nád szélén, langyos sár zavaros vizében félvad bivalycsorda hűsöl, bojtos farkuk kígyózik a zöld nád között…

Related Posts

Leave A Response

You must be logged in to post a comment.