Sam Dawson (Sean Penn) okos, mint egy hétéves. A baj csak az, hogy elmúlt harminc és egy betegség miatt sosem fogja meghaladni egy kisgyerek szellemi színvonalát. Ő neveli kislányát, Lucy Diamondot (Dakota Fenning), aki lassacskán okosabb lesz az apjánál. A gyámügyi hatóságok a gyerek érdekében nevelőszülőkhöz költöztetik Lucyt, ám Sam agya vissza akarja kapni lányát. A kirendelt védőügyvéd, Rita Harrison (Michelle Pfeiffer) kezdetben vonakodik az ügytől, ám lassacskán rájön, milyen sokat tanulhat szellemileg visszamaradott védencétől… Nem betegség mentális zavar. Szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségi fejlődési zavara, amely az egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet.
Ez lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot”. Ez az autizmus amiről a film szól.
Ez egy nagyon összetett, és bonyolult dolog, ennek kezelése, és vagy megoldása is. Viszont bármelyik csak a jövőben lesz, addig is velük kell élnünk, illetve nekik velünk, mert kénytelenek alkalmazkodni a társadalom elvárásaihoz (természetesen ha tudnak) és egyszerűen a társadalom, mint oly sok másik embert is kitaszítja őket magából. Vannak köztük igen különlegesek. Az még fontos, hogy minden autista egyedi, ezért nincs rájuk, vagyis nem rájuk, hanem a helyzetre hozható megoldás. Mindenki kényesnek, és kényelmetlennek érzi azt, hogy erről a témáról beszéljen. Ez a film drasztikusan és egyben zseniálisan, mutat rá ezekre a dologra.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
