A film rendkívül egyszerűen, világosan és nagyon emberi módon mesél… Hannah és Tomasz egy lengyel területen fekvő koncentrációs táborban szeretnek egymásba 1944-ben. Mikor a fiú megtudja, hogy választottja terhes, felettébb bátor tettre szánja el magát: megszökteti kedvesét a nácik karmai közül. A fiataloknak sikerül megmenekülniük, de a háború mégis szétválasztja őket… Bő 30 év múltán azonban az Egyesült Államokba emigrált Hannah egy tévé adásban megpillantja egykori, halottnak hitt szerelmét… Már önmagában a történet (based on true story!!!) nagyon megható, de a német rendezőnő, Anna Justice rendkívül humánusan fogta meg a sztori lényegét.
Az Elvesztegetett idő egy olyan szerelmi dráma, amelyben nincs összeborulás, nincs naplementében elcsattanó csók, sem klasszikus értelemben vett „romantika”!
A Holocaust „csupán” a hátteréül szolgál a valóban elképesztő eseménysornak: az Elvesztegetett idő ugyanis elsősorban a megmásíthatatlan múlt mozija, az emlékezeté… de összességében rengeteg mindenről szól ez a film. Emberi sorsokról, kitartásról, elvhűségről, és emberségről.
A direktor asszony rendkívül ’finoman’ ábrázol, s körültekintően ügyel a részletekre (a jelenetei letisztultak, sallangmentesek); ráadásul a bravúrt is megcsinálja: nagyon elegánsan zárja a filmjét, kerülve a pátoszt és a szenvedést.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
