A temetetlen halott az alkotók véleménye szerint nem történelmi film, dramaturgiájának alapkérdése mégis az, hogy milyen háttértudásra épít, mikor mennyi történelmi információt adagol, miközben végig vezeti nézőjét Nagy Imre drámáján. Mészáros Márta érezhetően frissíteni akart az életrajzi filmek személytelen, konvencionális modorán, de közben óvakodott a történelmi szereplők szokatlan fénytörésben, szuperközeli pozícióból való bemutatásától is (e filmtípus legjellegzetesebb alkotásai Szokurov Hitlerről és Leninről szóló művei). Az alcím – Nagy Imre naplója – pontosan eligazít: sokszorosan személyes történet ez.
A fogságban önéletrajzát fogalmazó, életével és benne az ország történelmével számot vető politikus története, az apja végakaratát érvényesítő leány története – és persze a Napló-filmek rendezőjének története. Ezért is van szükség az archív felvételekből, dokumentumokból és fikciós betétekből összeálló kerettörténetre, amely hangsúlyossá teszi emlékezés és felejtés összetartozását, és egyben a jelen felé nyitja a filmet. Az utódok és az utókor kettős perspektívájából nézve az alapkérdés nem más, mint hogy a személyes történetet miként lehet minél szélesebb közönség (és közösség) számára érthetővé és átélhetővé tenni.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
