Kabos Gyula

január 20, 2017 No Comments »

[Portré – 1887 – 1941]: Máig az első számú humoristák és színészek között említjük, sőt, vele nyitjuk a felsorolást, hiszen esendőségében, kisemberi örökös zavarában olyan báj volt, ami mindenkit azonnal levett a lábáról, és örök életre megjegyeztetett. Bennünk már csak leginkább a „A hagymát is hagymával eszem” mondata rögzült, amit a Hyppolit, a lakáj című filmben mondott. Pedig a harmincas években vele készült valamennyi alkotás nem csak nagyszerű egyéniségét őrizte meg számunkra, hanem kiváló színészi képességeiről, humoráról is bizonyságot ad, na és persze azt a világot is remekül ábrázolja, amit ő ezekben a filmekben szerepeivel kifigurázott. Elképesztő sikerei voltak a budapesti színházakban és a filmvásznon, vígjátékban, operettben, „komoly” darabban egyaránt. Volt az Operett igazgatója is, nem kedvelték, mert megkurtította a sztárok fizetését – bele is bukott. Az igazi nagy sikert a 30-as évek filmjei hozták meg neki, ünnepelt sztár lett, nem is nagyon értette, miért. Ő volt a magyar Chaplin.

Én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa vagyok a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni – kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék – nyilatkozta egyszer. A kisemberek karakterének remek megformálója volt, és ilyen kisember lett halálában maga is, hiába volt ő azelőtt rettegett színidirektor, rangos színész, és hiába hitt az újvilág magyarokat kényeztető sikermámorában. Persze, nem is ő hitt abban annyira, inkább az itthoni sajtót híresztelte tele amerikai meghívásával, ahová 1939-ben feleségével csakugyan át is települt. Bizonytalanul nézett az ottani jövő elé, és bár első amerikai turnéjával sikert aratott, a következő kettő már egyre inkább kezdte bizonytalanságát igazolni.

Nem találta helyét, mert amiért itthon rajongva szerették, azt odakint egyáltalán nem értették. Így utolsó évei szegénységben és mellőzöttségben teltek New Yorkban. 1941 őszén egy kis brooklyni színházban előadás közben lett rosszul, de orvosa tiltása ellenére tovább játszott, így hamarosan két újabb rosszullétet élt át. Ráadásul a harmadikhoz még egy tüdőgyulladás is társult. Kórházban, oxigénsátorban élt még két hetet, azután feladta az életért vívott harcot. Sokáig nem is találták sírját, aminek oka, hogy a New Jersey állambeli Emerson város Cedar Park-i temetőjében Kobas néven temették el. 1996-ban azonban teljesült utolsó akarata, így Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. Ravatalánál Székhelyi József színművész mondott búcsúbeszédet: „Kabos Gyula teste ugyan már elporladt, de testamentuma, szelleme közöttünk járkál, csámpázik színháziak, filmesek és mozinézők, vagyis valamennyiünk között. A honi kultúrtörténet legnagyobb kisemberének, a humánum és a humor óriásának egész életműve, sőt halála is a kirekesztés, a lenézés, a megalázás elleni vádirat volt.”

Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..

Related Posts

Kommentár

You must be logged in to post a comment.

thời trang trẻ emWordpress Themes Total Freetư vấn xây nhàthời trang trẻ emshop giày nữdownload wordpress pluginsmẫu biệt thự đẹpepichouseáo sơ mi nữHouse Design Blog - Interior Design and Architecture Inspiration