Production Year:[1999]: Láttunk már filmet, nem egyet, melynek cselekménye során példásnak tűnő családi élet lepleződik le: kiderül, hogy a harmonikusra világított kép mélyén sötét titok lappang. Látszatra ezt az utat járja a színész Tim Roth is első rendezésében. Hogy mégsem, arra rögtön jelzéseket kapunk, amint a család megjelenik a vásznon, csak jól kell figyelnünk. Lakásbelső, hangulatvilágítás. A kanapén, a fotelben a terhes Anya és kamasz gyermekei (Jess, a nővér és Tom, az öcs). A teljes csendben drasztikusan hat az ajtónyitódás és -csukódás zaja. Apa érkezik. Semmit sem tesz túl hangosan, látványosan, hirtelen mégis az ő testisége ural el mindent. Liheg, csoszog, mormog, félmeztelenre vetkőzik.
Anya gyengéden mossa le férje felsőtestét. Majd az asszonynak – egy groteszkül félelmetes félközeliben – állva elfolyik a magzatvize. Tom szája mosolyra húzódik. Vidéki házukból száguldanak a szülészetre – mind a négyen. Éjszakai autóút. Egy bukkanó megdobja a kocsit, s az szabályszerűen a feje tetejére áll. Csodálatos módon mindannyian életben maradnak – ha nem is sértetlenül. Épp, hogy kikászálódnak a roncsból, amikor megszül Anya, felsír a baba. Tim Roth rendezői eszközei nem hivalkodóak: a film szimbolikája rejtett és nem pofonegyszerűen lefordítható. A csecsemő mindenesetre katalizátorként hat a család életében…
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet is várnod kell, indítás után!..
