[Gyermekek: A családról]: A gyakorlat szerint a hazudozást nem veréssel lehet gyógyítani. Ellenszéruma az őszinteségre való nevelés, amely hosszú és következetes tevékenység. A neveléshez a szülőknek kell jó példával szolgálni. Mondjunk pl. ilyet és ehhez hasonlót a gyermeknek: Tudjuk rólad, hogy te szeretsz nagyokat lódítani, vagy ilyet, hogy Hazudós vagy, ami bizony nagyon csúnya tulajdonság. Enélkül sokkal rendesebb gyermek lennél, jobban szeretnének az emberek. A gyermek ezt elhiszi, s ha nem részesül megtorlásban, erről meg is győződik, s lassan leszokik a füllentésről, a nagyotmondásról.
Gyakori, szülőt bosszantó jelenség, amikor a gyermek felesel, visszabeszél. De mielőtt helyben hagynánk a szülői rosszallást, nézzük meg, mi is az, hogy visszabeszél, hogy övé az utolsó szó. Ha bennünket, felnőtteket igazságtalan bírálat ér, helyben hagyjuk, nem tiltakozunk ellene? Nem mondjuk meg véleményünket, amely olykor szöges ellentétben áll azzal, amit más mond? Kitartóan védjük a magunk álláspontját oly mértékben, hogy miénk legyen az utolsó szó. S ez így van rendjén, ha valóban igazunk van.
A gyermek s az ifjú esetében is hasonló a helyzet, hisz ők is védik a maguk vélt igazát. Persze, vannak olyan gyermekek, akik a legkörültekintőbben alkalmazott szülői kijelentésekkel vagy kívánságokkal is szembekerülnek, feleselnek. Talán tudják, hogy nincs igazuk, és mégis. Ez különösen korai gyermekkorban szokásos magatartás.
;
;
;
;
;
