Számadás

feb 28, 2012 by Elisabeth

Hamvazkodtunk. Az elmúlt hét szerdáján beköszöntött a nagyböjti időszak.

A nagyböjt Jézus 40 napos pusztai böjtjére emlékeztet bennünket, mely a testi és lelki megtisztulás időszakát jelenti, készülődést Krisztus feltámadására. Az egyház eredetileg a legszigorúbb böjtöt írta elő a nagyböjt teljes tartamára. A középkorban nemcsak a húsfélék, de a tejtermékek fogyasztása is tiltott volt.

A böjtölés egyfajta önmegtartóztatásra utal. A nagyböjti időszak lehetőséget nyújt számunkra, hogy őszinte magunkba tekintéssel, bűnbánattartással rendezzük a kapcsolatunkat Istennel.

Jézus a böjtöt az imával köti össze. Mindannyiunknak szüksége van az Úrral való „kettesben létre”. Szólítsuk meg őt, ahogy a gyermek beszél az apjához. Keressünk egy csendes helyet és mondjuk ki bátran, ami nyomaszt bennünket, ami úgymond kikívánkozik belőlünk. Nem kell a szertartásos, hosszadalmas fogalmazásmód, Ő az egyszerű, a spontán feltörő gondolatokat is megérti, sőt ezek jutnak el Hozzá a leginkább. Ha az imádság mellé még a böjtöt is vállaljuk, győzelmet arathatunk a megszokott, a természetes, akár életösztönszerű kívánalmaink felett is.

A böjtölő ember imái intenzívebbé válnak és sokkal inkább képes lesz magába látni. Az imádság – amennyiben elcsendesedve és rendszeresen végezzük –  egyfajta, a szívünk mélyén rejtőzködő isteni megtapasztaláshoz segít hozzá. A böjtölés előkészít bennünket arra, hogy minden külsőséget képesek legyünk elengedni, és ezáltal valóban „mélyre tudjunk ásni” önmagunkban, egészen odáig, amíg fel nem fedezzük, hol is lakozik bennünk Ő, aki  az isteni biztonságot saját szívünkön keresztül megtapasztalva mintegy ajándékként nyújtja Önmagát .