A hála egyszerű szavaival
Köszönöm, hogy embernek teremtettél erre a csodákkal teli világra. Köszönöm a lehetőségeket, melyeket elém társz. Minden egyes napfelkeltét és naplementét, az egyedüllét csendjét, a pihenés és erőgyűjtés lehetőségét, eddigi életem történéseit, melyekkel megáldottál. Köszönet azért, hogy soha nem hagysz cserben, ha kétségbeesés gyötör, hogy megmutatod, mi az, ami valóban fontos emberi kapcsolataim megélése során.
Hála és köszönet a naponta megújuló kegyelmedért, a családomért, különösképpen a gyermekeimért, akiket életre hívtál rajtam keresztül és mindazokért, akiket a gondjaimra bíztál.
Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből e régi világ irányába. Itt végigment a mezőkön és városokon, és napnyugtakor megigazgatva aranyszárnyának tollait, ezt mondta: „Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok!
Leszakítom azokat és csokorba fogom.”
Elhaladva egy falusi otthon mellett, ahol a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, az angyal így szólt:
„E kisbaba mosolya szebb, mint a kezemben levő rózsák, ezt is magammal viszem.”
Aztán föltekintett a bölcső mellett álló édesanyára, aki szeretetét árasztotta kicsinyére mint kiapadhatatlan forrást, és megcsókolta gyermekét.
„Ó – mondta az angyal –, ennek az édesanyának a szeretete a legértékesebb, amit láttam az egész világon. Ezt is magammal viszem.”
E három kinccsel a kezében visszarepült a gyöngykapuk felé, és mielőtt belépett volna, elhatározta, hogy megvizsgálja emlékeit.
Legnagyobb meglepetésére a virágok már elszáradtak, és nem látszottak szépnek. A kisbaba mosolya is eltorzult, de az édesanyai szeretet megőrizte teljes frissességét, szépségét és illatozását.
Eldobta az elszáradt rózsákat, az eltorzult mosolyt, és a kapukon áthaladva köszöntötték a menny seregei, amelyek összegyülekeztek, hogy megtekintsék, mit vitt magával.
Így szólt: „Ezt az egyetlen kincset találtam a földön, amely megőrizte illatát és szépségét a menny felé vezető úton.
Az egész világon a legdrágább kincs az édesanya szeretete.”
