Babette lakomája
A Babette lakomáját több szempontból is vallásos filmnek nevezhetjük, de lényegében véve főként egy ünnep: a szív, az érzékek, és mindenekelőtt a lélek ünnepe. Ugyanakkor valóban sok étel-témájú filmtől eltérően (mint pl. a Szeress Mexikóban; vagy a Tortilla leves) nem az élvhajhászásról vagy az érzékekről szóló történet. A film érzékeny, mulatságos, optimista és alapvetően vidám; viszont van benne egy visszafojtott, csaknem aszketikus tulajdonság is, különösen az első felében. Még a tetőpontra érő lakomán se omlik össze egy epikureusi kicsapongásba vagy „ételpornográfiába”. Ugyanis az emelkedettség, és nem a puszta kielégülés Babette lakomájának a célja. A film megtévesztően egyszerű története mögött a vallás és az élet egyfajta példázata vagy meséje van.
Babette lakomája végsősoron egy diszkrét megünneplése az isteni kegyelemnek, amivel életünk minden fordulópontján találkozunk, sőt, ami megtéríti nem vállalt útjainkat, valamint áldozatainkat és veszteségeinket is. Mindent, amit feladottnak vagy elvesztettnek gondolunk, Isten sokkal nagyobb mértékben adja vissza, így vagy úgy. Lehet, hogy ez majd csak a mennyben valósul meg, ahol mindannyian igazán azzá válunk, amivé Isten szánt bennünket; azonban az Ő kegyelme jelen van itt és most, akármilyen körülmények között élünk, és ezzel a kegyelemmel minden lehetséges.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
