Ugye hallasz?
Rémisztő, amikor rájön az ember, hogy akit annyira szeretett, nincs többé, még ennyi idő után is felkavar. Amikor az ember hirtelen egyedül marad, szembesül azzal, hogy az anyja, aki kisded kora óta féltő odafigyeléssel volt felé, nem tudja megóvni többé. Anyám egyszer azt mondta, túl sokat gondolok a múltra, inkább előre kellene néznem, és azokra a dolgokra koncentrálni, amik még előttünk állnak. Milyen igaz. Néha azért még most is, amikor gyötörnek a múlt emlékei, hozzá fohászkodom, “Anyám, figyelj rám, itt vagyok”, segíts Nekem, szólongatom, de itt, belül, tudom, hogy ezt már egyedül kell megoldanom. Van, hogy Én vigasztalok másokat, akik elvesztették szerettüket, mert tudom mennyire fáj. Mert aki átélte, megszenvedte anyja halálát, mássá válik. A fájdalom életre szóló gazdagsága által mélyebben megérti a másik embert is.
Hiányzol nekem, Anya! Szeretnélek látni és átölelni, ahogyan te öleltél engem. Gyakran arra gondolok, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velem maradj. Mindig ott van a lelkem mélyén, amit terólad tudok, mert én a Te részed vagyok, és Te Én vagy.
Anyám, ugye hallasz engem?
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
