Harmónia!
‘Emberi gyarlóságunk szerves tartozéka az is, hogy vannak olyan titkaink, melyeket önmagunknak sem szívesen vallunk be. Kisebb-nagyobb bűneinket, mulasztásainkat sokszor önnön lelkiismeretünk előtt is takargatni igyekszünk, arra gondolva, hogy majd idővel „a kérdéses probléma” valahogy megoldódik. Ha Istennel valóban „harmóniában” kívánunk élni, ha igazán, teljes szívünkből az ő gyermekeivé szándékozunk válni, mennyei Atyánk előtt teljes bizalommal feltárhatjuk ezen „titkainkat”, ha mégoly súlyosak is azok. Titkolózásunknak semmi értelme nincs, már csak azért sem, mert így csak tovább hurcoljuk magunkban ezek kölönceit. Bátran álljunk elébe! Anélkül, hogy egyetlen gondolatfoszlányt is elhagynánk belőle, valljuk meg bűneinket! Ne féljünk ezt megtenni, és legfőképpen ne próbáljunk Teremtőnkkel bújócskát játszani. Hiábavaló lenne azért is, mivel Isten, aki minden hajszálunkat számon tartja, jobban ismeri életünket és lelkünket, mint mi magunk. Ő nagyon is jól tudja, hogy a valóságban – álarcok nélkül – milyenek vagyunk.’
‘Ha Isten előtt megnyíltunk, attól a pillanattól fogva bátran szembe tudunk nézni önmagunkkal is. Ezáltal harmónia keletkezik lelkünkben, és harmóniában élhetünk Istennel is. Titkaink feltárásával nem csupán őszinteségünkről, hanem Isten iránti őszinte szeretetünkről, tiszteletünkről, hozzá való ragaszkodásunkról is tanúságot teszünk. Másrészt az Atyához való megtérésünket követően, vele párhuzamosan számot kell majd adnunk a reánk bízott „talentumokról”. Azzal, hogy hogyan és mi módon kamatoztattuk legszentebb főpapunk, Jézus Krisztus tanításait.’
‘Ez nemcsak a tanítások betartását feltételezi, hanem azt is, hogy másoknak példát szolgáltattunk-e saját életvitelünkkel. Vajon életünk példájával közelebb hoztuk-e másokhoz Jézus tanításait? Ezért olyan fontos, hogy teljes harmóniában éljünk Urunkkal, Istenünkkel. Míg gépies, képmutató farizeus módon eljárunk a templomba, gépiesen, sokszor unottan meggyónjuk bűneinket, lélektelenül, teljes odaadás nélkül ismételgetjük imáinkat – őszinte szeretet, megbánás és teljes kitárulkozás nélkül –, semmivel sem vagyunk jobbak azoknál, akik széles ívben elkerülik Isten házát. Az Atyával folytatott állandó párbeszéd által tudjuk csak tisztán tartani lelkünket.’
