Majd, ha…
Ki nem vágyna a boldogságra? A felhőtlen békére, nyugalomra, a boldogság extázisára, amikor minden ragyogónak tűnik, a szívünk dalra fakad, az egész világba szerelmesek vagyunk. Ám a legtöbbször ez nem adatik meg nekünk. Vágyunk a boldogságra, sóvárogva szomjazzuk és úgy gondolunk rá, mint egy olyan elérendő állapotra, ami valahol a jövőben valósul meg. “Majd boldog leszek akkor, amikor sikerül megvalósítanom ezt vagy azt az álmom”. “Majd ha gazdag leszek és nem lesznek anyagi gondjaim, boldog leszek”. “Ha mindenki az elvárásaim szerint szeret, akkor boldog leszek.” – tornyosulnak az elérendő célok a boldogság útjában. Célt tűzöl ki magad elé, s azt gondolod: “Majd ha elérem ezt a célt, akkor maradéktalanul boldog leszek”. Törtetsz, hajtasz, mindent megteszel azért, hogy sikerre vidd; s amikor fáradtságos, lélekölő szenvedés árán végre-valahára megérkezel, sikerül elérned a kitűzött célt, egy rövid időre boldog vagy: “Sikerült! Végre megtettem! Elértem”.
Örülsz neki, beleengeded magad a sikerélmény boldogságába. Észreveszed a szikrázó napsütést, hallod a madarak csivitelését, örülsz a számtalan virág káprázatos szépségének, maradéktalanul, mámorosan szívod magadba a létezés szépségét. “Óh, mily’ csodálatos minden most!”- mondod magadban. De ez a felhőtlen mámoros öröm nem tart sokáig. Megjelenik egy gondolat: “Óh, vajon nem romolhat ez el? Egyszer véget ér ez az öröm..Vajon mi lesz, ha..? ” – s újra beindul az elme gépezete.
Töprengsz, félsz vagy újabb célok elérése iránt vágyakozol. A boldogságot mindig a jövőben keressük. Álmokat dédelgetünk, tervezünk, s úgy gondoljuk, hogy majd, amikor a külső körülmények megvalósulnak, akkor maradéktalanul boldogakká válunk. A boldogságról álmodozunk, miközben belül rettenetesen szenvedünk.
A boldogságunk forrása a jövőben található, de mi most vagyunk, még nem értük el azt, s a jövőbe vetített álom és a jelen pillanata között feloldhatatlan feszültség keletkezik. Most még nincs az meg, amire vágysz, te most szeretnél oda jutni, ahova vágyakozol, de ezt csak a jövő adhatja meg. Nem tudsz most ama jövőbeli pillanatba átröpülni, s ez elégedetlenséget szül benned. Az elméd elégedetlenkedik, s a fejedben duruzsoló kis hang formájában duzzog, fél, retteg.. boldogtalanná tesz. Így soha nem leszünk maradéktalanul boldogak.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
