Előítéletek

Sze 4, 2018 by

Előítéletek

Amit a többségi társadalom cigány sajátosságnak tekint, az a mélyszegénység következménye. A cigányság nem egységes massza, nincs egységes cigány kultúra, nincs egységes cigány életforma. Minden olyan állítás, amely úgy kezdődik, hogy a cigányok ilyenek vagy olyanok, a cigányokra ez vagy az jellemző, nem állja meg a helyét. Nemcsak azért, mert hatalmas különbségek vannak a cigány társadalomban, de közös nevezőt is nagyon nehéz, szinte lehetetlen találni. Amit a többségi társadalom cigány sajátosságnak tekint, és jelentős részében ilyen alapon bélyegez meg, az az esetek túlnyomó többségében a mélyszegénység következménye. Vagyis az, amiért a cigányokkal kapcsolatban a többségben mindenféle ellenérzések fogalmazódnak meg, annak a gyökerei a szegénységben rejlenek, és nem abban, hogy cigányokról van szó. Már a XV. században éltek itt cigányok, és a XX. század elején is vándoroltak be csoportok Magyarországra. Nyugat-Európába is eljutottak a cigányok a XV. században. Ott már kiépült, kifinomult társadalmi munkamegosztás működött, amelyben a cigányok nem nagyon találták a helyüket.

  1. Érted Adta Mi Istenünk
  2. Atyank a mennyben Mi Istenünk
  3. Ashunen Mi Istenünk
  4. Dal a cigányokról Mi Istenünk
  5. Djanav Devla Mi Istenünk

Választhattak: vagy beolvadnak a társadalomba, vagy kívül maradnak. Ekkor nyugaton nagyon kemény rendeletek is születtek, annak lehetőségét is megfogalmazták, hogy ki lehet végezni a kóbor cigányokat. Ma sokkal kisebb számban élnek cigányok Nyugaton, mint Keleten. Kívül maradásuk bizonyítéka, hogy még ma is vannak vándorló csoportok a nyugati országokban. Közép-Kelet-Európában nem volt annyira kifinomult a társadalmi munkamegosztás, maradtak rések és pozíciók. A cigányok nem épültek be teljesen a helyi társadalomba, de nem is maradtak kívül. 1773-ban a Mária Terézia-féle dokumentumból kiderül, hogy a kovácsmester, juhász és szántóvető cigányok már elfogadott tagjai voltak a helyi társadalomnak. A cigányok jelentős része beolvadt a többségi társadalomba, sőt akadtak, akik teljesen felszívódtak, már nem tartották nyilván a származásukat, mert életmódjukban idomultak a helyi környezethez.

1893-ban ismételten összeírták a cigányokat, amiből kiderült: a cigányok közel 90 százaléka már letelepedett Magyarországon, és csak 3 százalékuk kóbor cigány. 1893-ban 274 ezer cigányt számoltak össze, amiből csak 60 ezer élt a mai Magyarország területén, a többség Erdélyben lakott. A felmérések szerint a cigányok között több volt a magyar anyanyelvű, mint a teljes népességben. Foglalkozását tekintve muzsikus volt a legtöbb, majd kovács és üstfoldozó, vályogvető, téglaégető, teknővájó, kosárfonó és földműves. A falusi iparos cigányok, a kontárok nem intézményes formában, hanem elleséssel tanulták a mesterségüket. Havas Gábor szerint az összeírásból az a kép rajzolódott ki, van egy felemás, nem teljes, de mégis csak létező integrálódás a többségi társadalomba. Különböző csoportok alakultak ki nagy különbségekkel, hiszen a muzsikus cigányok között akadtak fővárosi sztárprímások és falusi zenészek is. A két háború közötti időszakban erősen romlott a cigányok helyzete Magyarországon.

Related Posts

Tags

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.