Isten keze
A romák beilleszkedési nehézségeivel, alkalmazkodási problémáival és nem utolsó sorban kriminalitásával kapcsolatos problémakör távolról sem új keletű, sőt viszonylag hosszú, történelmi idővel mérhető múltra tekint vissza Európa egészében, de különösen a romák bevándorlása és időleges vagy végleges letelepedése kapcsán erősen érintett közép-európai régióban, így Magyarországon is. A romák európai története szorosan összefonódik e népesség – jelentős része esetében sikertelen – integrálódási kísérleteinek, a többségi társadalmak változó tartalmú és módszerű integrálási és problémakezelési kísérleteinek történetével, valamint a bűnüldözés történetével. A ma még megnyugtatóan nem tisztázott előtörténetű romák a 15. század elejére érkeznek Közép-Európába. Későn jövők voltak, de a késő középkori illetve kora újkori társadalmi környezetben beilleszkedésük nem volt eleve reménytelen.
Jóllehet a befogadó társadalmak komoly kísérleteket tettek csoportjaik integrációjára, a romák vagy – általánosabb (és közkeletűbb) megjelöléssel élve, a cigányok – főképpen hagyományos, speciálisan periférikus és peripatetikus megélhetési módjuk következtében mégsem voltak képesek integrálódni a fennálló társadalmi viszonyok közé, és igen gyorsan magukra vonták a törvény szigorát.
A természeti és társadalmi környezet kiélésére irányuló – peripatetikus – életmódjuk kiváltotta a letelepült és gazdagságában lassan gyarapodó paraszti és városi népesség félelmét, haragját. Egyre gyakoribbá válnak a cigányüldözések. A 18. század felvilágosult abszolutizmusai centralizált és voluntarista módon, a 19. századi jogállamok humanista eszméktől vezérelve tesznek ismét – jobbára megint csak sikertelen, vagy csak korlátozottan sikeres kísérletet tömeges beillesztésükre. A korabeli társadalmak és intézményrendszereik részben a cigányokkal kapcsolatosan előítéletté kövesedett negatív hagyomány, részben a mindennapi negatív tapasztalatok mentén főként közbiztonsági fenyegetésként észlelték a romák jelenlétét. A romákkal kapcsolatos integrációs és diszkriminációs törekvések a mindennapok szintjén közvetlenül vagy áttételesen a kriminálprevenciónak és/vagy a bűnözéstől, illetve azzal összefüggésben más szociális mozzanatoktól való félelem csökkentésének szolgálatában
álltak.
Problémáikat Európában a többségi társadalom átlagától eltérő gondolkodás- és életmódok iránt megnyilvánuló egyre nagyobb türelem ellenére lényegében máig nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Az európai romák ma is mindenütt messze alacsonyabb szociális és egészségügyi mutatókkal rendelkeznek, mint a többségi népesség átlaga. Az iskoláztatást alulértékelő hagyományrendszerük – és általában a többségi társadalmak intézményrendszerével való együttműködést elutasító magatartásuk miatt igen hátrányos helyzetben vannak az oktatásban. Legtöbbjük nem szerez szakmai végzettséget vagy csak igen alacsony szintűt. Igen magas körükben a látszólagosan vagy valóságosan visszamaradott, valamint a magatartási zavarokkal küszködő gyermekek aránya. Egy német vizsgálat tanúsága szerint a cigány gyermekek tanulás iránti motiváltsága a nem cigány hajléktalanok gyermekeinél tapasztalt igen alacsony szintet sem éri el. Ezen a problémán az időközben igen toleránssá vált európai iskolarendszer sem tudott segíteni.
Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra 
másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..
