Fá†ima

okt 4, 2011 by


1917. május 13-án három gyermek egy kis nyájat őrzött a Lisszabontól mintegy 130 kilométerre északra fekvő kisváros közelében, Cova da Iria környékén. A gyermekek neve: Lucia de Jesus dos Santos (ekkor 10 éves), unokaöccse, Francisco Marto (ekkor 9 éves), unokahúga, Jacinta Marto (ekkor 7 éves). A déli rózsafüzér-imádság után a közelükben levő kövekből kis házat építettek azon a helyen, ahol ma a bazilika áll. Hirtelen villanó fény jelent meg előttük. A gyerekek villámlásnak hitték, így elindultak hazafelé. De egy második villanás megállásra késztette őket. Egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy női alakot, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezében rózsafüzért tartott. A jelenés arra bíztatta a gyerekeket, hogy imádkozzanak minél többet, s kérte őket, hogy az elkövetkező öt hónap 13. napján, ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriába.

A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. Az augusztusi jelenésre azonban már nem tudtak elmenni, mert Outrem polgári prefektusa letartóztatta és kihallgatta őket.

Logo-Fatima-TVA prefektus a hazugságokat elismerő vallomást akart kicsiholni a gyerekekből, akik erre nem voltak hajlandók. Szabadon bocsátásuk után a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg előttük Valinhos település mellett, Cova da Iriától nem messze. Az utolsó, októberi jelenést – az úgynevezett Napcsodát – már becslések szerint 30-70 ezer ember látta. A megjelenő nőalak azt mondta, hogy ő a Rózsafűzér Királynője, és azt kérte, hogy ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, majd saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, és úgy tűnt, mintha a földre zuhanna. A Napcsoda után a fátimai jelenések Portugáliában az általános érdeklődés és figyelem középpontjába kerültek. Az első hosszabb beszámolót Formigao atya közölte 1921-ben. Kezdetben ő maga sem hitt a történetek hitelességében, de az 1917. szeptember 13-i jelenés meggyőzte őt, és utána már nem voltak kétségei.

16 hozzászólás

  1. avatar
    Elisabeth

    Ó Mária, irgalmasság Anyja,tekints mindannyiunkra,
    hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról,
    el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki gazdag az irgalomban,
    szabadon tegye jó cselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt
    és így egész életével dicsőségének dicsérete legyen. Ámen.
    (II. János Pál pápa)

  2. avatar
    Elisabeth

    Ha valami fáj Neked panaszkodom,
    kinek mondhatnám,
    hallgass meg édes Szűz Anyám.
    Nehéz óráimban adj nekem erőt,
    hiszen Te vigasztalsz sok-sok szenvedőt.

  3. avatar
    Elisabeth

    Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya!Keservét a búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hő imáid gyermekidnek nem, te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anyánk vagy!
    Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya. Ámen

  4. avatar
    mesécske

    Köszönöm,a Fatimai élö jelenlét CSODÁJÁT.

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.