Unio Mistica

okt 13, 2013 by

Unio Mistica

Két dologba hasad meg az ember szíve. Ha elkerüli a nagy és halálos szerelem, és ha megtalálja. A világ legnagyobb ellentmondása a nagy szerelem, amire annyira vágyakozunk. Ami kihozza belőlünk az ördögöt és az angyalt. Amiben szárnyalunk, de legsötétebb börtönünk is. Amiben megkötözzük a másikat, de fel is áldozzuk magunkat. A szenvedély és félelem rabjai vagyunk. Márpedig mindkettő az ego birodalma, és itt akar bennünket tartani. A legszebbnek és legszentebbnek tartott érzelem a legnagyobb kísértőnk és béklyónk. Akkor hát, ha a szerelem a legnagyobb visszahúzó erő, választanunk kell: Isten vagy szerelem? Nem. Amíg ez kérdésként felmerül, nem. A szerelem a legintenzívebb iskola az életünkben. Itt korbácsolódnak fel az érzelmek. Itt ismerjük meg magunkat igazán, mert itt a józanész a legutolsó tanácsadónk.

A szerelembe ugyanolyan vakon vetjük bele magunkat, mint az Istennel való kapcsolatba. Ugyanúgy önátadást, feloldódást kíván. Nem véletlen, hogy az Istennel való „egyesülésünket” Unio Mistica-nak nevezzük, és ebben már teljesen feloldódik, meghal az ego. A szerelemben viszont az ego erősödik, és ebből jön a fájdalom.

Egy embernek se, még legnagyobb szerelmünknek sem adjuk át maradéktalanul magunkat. A tökéletes feloldódás csak Istenben lehetséges. Gondoljatok csak bele, hány ember képtelen még a szerelemnek is átadnia magát! Őszintén szerelmesnek lenni – erre csak érett személyiség képes! A földi kapcsolatban a másik egészíti ki a hiányzó felünket, de ha mi Istennel teljesek lettünk, attól még lehet egy társunk, aki segít a mindennapokban, hogy a feladatunkat még jobban elvégezzük. De ez a kapcsolat már mentes a játszmáktól, hisz nem egymásból táplálkozunk. Nem kell feltétlenül elveszíteni a nemünket, megtagadni a nemhez tartozó emberi testünket.

A szex is lehet orvosság vagy méreg. Lehet nagyon is tiszta, akár Istennek felajánlott. Mint az étkezést, a szexualitást is fordíthatjuk testünk, mint lelki templom építésére és karbantartására. Ezzel ugyanúgy táplálhatok egy másik embert, a földi társamat, mintha vacsorát készítek neki, vagy gondoskodom róla, mint amikor felöltöztetem. Ám jó, ha maroknyi ember képes akárcsak megérteni is, nemhogy gyakorolni. Aki eljut idáig, az magától rájön erre. Akit Isten tanít, az egyszercsak megérti és megkapja ezt az ajándékot. Amikor valaki már nagyon sok időt töltött Istennel, és sok misztikus élménye volt, egy reggel arra ébredhet, már nem a szenvedélyek fűtik. Elapadhat sok minden iránt a vágya.

Az Isten-közeliség ugyanis olyan energiával tölti fel, amitől az eddigi mohó étvágya szó szerint lecsökken vagy megszűnik. Nem túl vonzó élet? Ez tart vissza sok embert? Nem, nem vonzó annak, aki még habzsolja az életet. Ezért tartom feleslegesnek előre ecsetelni bárkinek is, milyen az Isten-közeli élet. Kívülről bemutatva elrettentő lehet annak, aki még a színes forgatag rabja. Nincsenek megfelelő szavak úgysem annak érzékeltetésére, ilyen izgalmas az a másik dimenzió!

Related Posts

Share This

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.