Az idő rohan

máj 11, 2013 by

Az idő rohan

Illannak a percek, az órák tova szállnak, elmúlnak a napok, a hetek meg nem állnak. Az idő kezem közt elfolyik, szivárog. Rohan, s mégse jön el az, amire várok? Kapkodok, sietek, végzem robot munkám. Eredményre várok, néha már megunván, hogy süket füleknek hiába beszélek, de nincs nyugodalmam. Zaklatottan élek. Ismerem a titkot, bennem van a nyitja. De miért nem boldog, aki ezt tanítja? Az idő a nagy úr, valami olyasféle dolog, ami fölötte áll az emberi akaratnak. Jön, megy, rohan, fut, telik, késik, múlik, száll, vánszorog, és mindezt egy kényúr önkényességével teszi. Rohanó világunkban az idő a legfontosabb dolog, amit adhatunk valakinek. Új célt tűztem ki. Döntöttem. Nem nézek vissza. És nem siránkozok a sorsomon. Mert ha csak ülök itt és siránkozok, az egyetlen, ami marad nekem, az a siránkozás. Én majd jajgatok, te meg felelsz rá.

Na, az lesz ám csak szép! Csodásan éreznénk magukat. És egy nap arra ébredünk, hogy megaszalódtunk. És amikor látjuk az összeaszalódott képünket, akkor bánhatjuk majd az elvesztegetett éveket. De akkor már késő lesz. Az idő rohan.

Related Posts

Tags

Share This

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.