Jó lenne!

ápr 6, 2013 by

Jó lenne!

Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak? Miért ez a kishitűség? Szeretet, szerelem és barátság? Mindenki tudja, hogy rettentően zűrzavarosak, kiszámíthatatlanok is tudnak lenni, sokszor súlyos csalódások, szorongások és szomorúság forrásai. És éppen ezért tanulhatunk belőlük oly sokat. Amikor szomorúak és elkeseredettek vagyunk, úgy érezhetjük, hogy az élet kegyetlen és igazságtalan. Ezért ilyen időszakokban hajlamosak vagyunk a boldogságot megfelelő életcélnak vagy talán a létezés „természetes” állapotának tekinteni. Ezzel azonban figyelmen kívül hagynánk azt a fontos igazságot, hogy az emberi lét megéléséhez a szomorúság ugyanolyan szervesen hozzátartozik, mint a boldogság. A pillanatnyi derű és az öröm, sőt a bennünket időnként eltöltő elégedettség csak attól nyer értelmet, hogy éles ellentétben áll az átélt csalódással, szenvedéssel és szomorúsággal.

Amikor az emberek hirtelen, drámai változásokat élnek át, szoronganak és szomorúak, sőt időnként pánikba esnek. Amikor a változások társadalmi méretűek, ugyanezek a reakciók széles körben jelentkeznek: a félelem és a bizonytalanság érzete járványszerű méreteket ölt.

„Fel a fejjel!”, mondogatjuk egymásnak, de vajon miért próbáljuk vidámságra biztatni azt, aki épp nehéz időket él át, veszteséggel vagy csalódással kell megbirkóznia? Amikor indokolt a szomorúság, ne akarjunk gyorsan túllenni a bánaton, csalódáson vagy lehangoltságon. A boldogság általában „futó vendég”, a fájdalmas érzések feldolgozásához viszont több időre van szükségünk.
„A szenvedésből csak úgy tudunk kigyógyulni, ha teljes egészében megéljük.”

Related Posts

Share This

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.