Csöppnyi ember

ápr 24, 2013 by

Csöppnyi ember

Ingerekben túlságosan is gazdag világunkban sokféle indulat, ellenséges érzelem keletkezik mindenkiben nap, mint nap. A legkiszolgáltatottabb alanyai a felgyülemlett feszültségeknek a gyerekek, akik még eszköztelenek, nem pusztán arra, hogy önmagukat megvédjék, de arra is, hogy felismerjék az indulatok mögött meghúzódó lelki állapotokat, és megkíméljék magukat a felesleges bűntudattól. A XX. század közepéig a testi-, lelki bántalmazással való nevelés a szülő beállítottságán múlott, a társadalom nem állt a kiszolgáltatott gyermekek mellé. A civilizált társadalmak gyermekpártiak, a szülői szemlélet is sokat formálódott, a nyílt fizikai agressziót sokan elítélik, de a fékevesztett düh állapotában nem a józan ész, a mérgelés vezérel.

A „bántalmazás” finomabb formái, mint például a gyermek érzelmi, igényének, szeretet szükségletének, biztonságának elégtelen képviselete ma sem ritka. A súlyosabb esetekben, egy valóban elhanyagolt és bántalmazott gyermeknél a szülő-gyerek kapcsolat nagymértékben zavart. Emögött állhat a szülő alacsony iskolázottsága, nevelési minták hiánya, (gyakran a szülő maga is bántalmazott gyermekként nőtt föl, ezeket a megoldásokat ismeri, hozta magával), alacsony feszültségtűrés, súlyos élethelyzeti nehézségek, krízis helyzet, kimerültség. Az agresszív szülő lehiggadva, gyakran bűntudatot érez, maga is problematikusnak tartja viselkedését, manapság az is előfordul, hogy bocsánatot kér a gyerektől, de azután minden folytatódik ugyanúgy. A rendszeresen agresszív eszközökkel nevelő szülők éretlenebb személyiségűek, önértékelésük alacsony, érzelmi rezonancia készségük gyenge, bizonytalanok önmagukban és tetteikben.

A gyermekkel való kapcsolatukból gyakran hiányzik a bensőségesség, az őszinteség, nem merik valójában megmutatni személyiségüket gyermeküknek, hiszen saját maguk sem tartják értékesnek azt.

Related Posts

Tags

Share This

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.