Szomjúság

Szomjúság

Templomba járunk, imádkozunk, bibliát olvasunk, de szívünk szomjúsága nem enyhül. Mert rossz módon közelítünk Isten felé. Nem ismertük fel, hogy RÁ van szükségünk és nem az áldásaira. Ha pedig Ő megvan, minden megvan. Szívünket túláradó öröm járja át. Tapasztaltad már ezt? Olyan kicsinyes problémákkal tudunk küszködni, személyiségünk továbbra is ugyanolyan defektes, mintha Isten nélkül élnénk. Tele vagyunk csalódásokkal, kétségekkel, próbáljuk mégis kellemessé tenni életünket, ami valakinek sikerül, valakinek nem. Hallgatjuk Isten Igéjét, néha meg is érint bennünket, de gyakran már az istentisztelet végére sem emlékszünk miről is volt szó. Álmodozunk egy győztes hívő életről, az ébredésről, de magunk sem tudjuk mit jelent az igazán…

Mindannyian Istentől elszakadtan születünk ebbe a világba, s mivel Isten úgy teremtett bennünket, hogy közösségben legyünk Vele, ezért kielégítetlen, boldogtalan az életünk. Szívünk mélyén ott van egy nagy üresség…Isten, mikor megteremtett bennünket, azt mondta: URALKODJ Ez Isten terve – s mivel az ember emberré szeretne válni, mivel a boldogság azt jelenti, hogy azzá válok, amivé Isten alkotott engem, ezért keresi, hogyan tud hatással lenni környezetére.

Csak ezt is bénán csináljuk: önigazolással, hazugsággal, másokon való uralkodással, mások kizsákmányolásával, vagy birtoklási kényszerünkkel.
De hagyunk-e valami jelet magunk után? Van-e valami amit tettem, elvégeztem, valami, ami értékes? Vagyok-e valaki?

Submit a Comment