Zöld kártya

nov 10, 2012 by

Zöld kártya

George Faure (Bérald Depardieu) állásajánlatot kap az Egyesült Államokban. A kedvező fejlemény azt jelenti, hogy új életet kezdhet, ám mégis van egy kis bökkenő: nincs zöld kártyája, azaz munkavállalási és tartózkodási engedélye. Jó szokás szerint azonban mindenre van megoldás, erre például az, hogy feleségül kell vennie egy amerikai nőt. Brontë  (Andie Macdowell) még attól sem riad vissza, hogy házasságra lépjen egy vadidegennel, hogy megszerezzen egy gyönyörű kerttel rendelkező lakást, amit kizárólag pároknak adnak ki. Hamarosan megköttetik a kizárólag csak üzleti érdekeken nyugvó házasság, amelyben mind a két fél megkapja, amit akart: Brontë az áhított lakást, George az amerikai tartózkodáshoz nélkülözhetetlen zöld kártyát. Az ifjú házasok frigyre lépésük után abban a reményben válnak el elégedetten egymástól, hogy soha többé nem kell találkozniuk. A bevándorlási hivatal azonban gyanút fog, ezért a furcsa pár gyorsan egy fedél alá költözik, hogy mindent megtanuljanak a másikról. A fiataloknak két nap alatt kell jobban megismerniük egymást, ám az együtt töltött idő során fokozatosan kezd valódi vonzalom kialakulni köztük.

A Zöld kártya a maga idejében nem számított különösebben jelentős mozinak, de mára elmondhatjuk, hogy klasszikussá érett. Minta értékű az, ahogy az író Peter Weir és a rendező Truman Show a néző intelligenciájára hagyatkozik és nagy szavak helyett hagyja, hogy az érzelmek valamint az események önmagukért beszéljenek. A remekül megírt jeleneteknek önmagukban is elbűvölő a hatása, ám a legjobb pillanatokban ezek erejét Hans Zimmer isteni muzsikája emeli még magasabb szintre. Az író tehetsége megmutatkozik a jellemábrázolásban és a személyes, emberi pillanatok kiemelésében is, részint ettől lesz több a film, mint egy szokásos romantikus komédia.

Related Posts

Tags

Share This

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.