Kiemelkedés

Kiemelkedés

Mi szükség van külön beszélni a roma tehetséggondozásról? Ma Magyarországon a romák többsége egyszerre szegény és iskolázatlan. Természetesen szegény és iskolázatlan ember a nem romák között is van, de a romákat ezen kívül még nagyfokú és majd minden területre kiterjedő előítélet is sújtja etnikai hovatartozásuk, származásuk alapján. Ez látszólag csak egy kicsit rosszabb helyzet, de sajnos ennél sokkal több, a mindennapi életre ható negatív következménye van. Egy gyerek tehetségének felfedezése, azonosítása alapvetően a szülőtől várható, mivel ő látja gyermekét a legkorábbi időszaktól, a legtöbbféle tevékenységben.

Következő segítség ebben a pedagógus lehet, aki iskolai tevékenységekben fedezi fel a tehetséget, a kiemelkedést. Sokszor nem is tehetségazonosításról van szó az elején, mint inkább valamiféle érdekes, értelmes elfoglaltság felé terelésről, ahol aztán szembetűnnek az átlagtól eltérő képességek.

Here is the Music Player. You need to installl flash player to show this cool thing!

Szegény családokban a szülő csak speciális esetben fedezi fel a tehetséget, azonban többnyire nem veszi észre – hiszen ha sosem rajzol otthon a gyerek, hogy is fedezhetné fel a rajztehetséget, a sportokról nem is beszélve. Az értelmes elfoglaltság felé terelés pedig megbukik a környezet kínálatán, a szülők tájékozatlanságán, kapcsolatrendszerének hiányán, és a hozzá vezető anyagi terheken. Másik akadály az említett előítéletekben és rögzült „roma gyerek kép”‐ben rejlik: a szegény és hátrányos helyzetű roma gyerek kizárólag, mint felzárkóztatandó célcsoport jelenik meg, sokszor a legjobb szándékkal is.

Ez egyúttal valamiféle sorrendet is magában foglal: előbb felzárkóztatjuk, aztán majd foglalkozunk a tehetségével. Mivel a felzárkózás soha nem éri el a kívánt mértéket – az utóbbira már sem idő, sem energia, se figyelem. Idetartozik az a tehetségazonosításban és fejlesztésben általános probléma is, hogy bizonyos eltérő adottságok megjelenése nem vagy alig különböztethetők
meg a viselkedési, magatartási problémáktól, ami –lássuk be – roma gyerekek esetében még latolgatásra se nagyon ad esélyt.

A fentiekből következik, hogy a roma gyerekek tehetségének azonosítása és azután gondozása kiemelten és elsősorban az őket körülvevő felnőttekre hárul – elsősorban pedagógusokra, tehetséggondozó programokat vezetőkre és bármilyen elfoglaltságot kínáló kör, klub stb. vezetőire, az ott dolgozó szakemberekre. Néhány specialitása miatt nem túlzás azt állítani, hogy mindannyiunk közügye, hogy kiemelten irányítsuk figyelmünket arra, hogy roma gyerekekről is kiderülhessen, milyen sportban, művészetben, tudományterületen tudnának jelentőset alkotni.

Submit a Comment