Egy, 2, három

Egy, 2, három

Virtigli bravúrstück, sokak szerint Molnár Ferenc legjobb darabja az Egy, kettő, három. Ugyancsak sokak szerint azon múlik minden, hogy Norrison bankár szerepét jól játssza-e a színész. Óriási trapp az előadás, de hát Molnár így írta meg, ezt írta elő. Értett a színházhoz a jó öreg, tudta, mitől döglik a légy. Attól, ha minden poén, minden replika és minden ajtó időben csapódik. A poént oly bőkezűen mérte a szerző, hogy ha el is vész egy-kettő (három), marad még épp elég. A legfontosabbakat pedig amúgyis ismétlik, mígnem szólás lesz belőlük (lásd olaj). Ami a replikát illeti, ott a színészeknek kell nagyon észnél lenni, de elsősorban a főszereplőnek, vagyis Norrison bankárnak.

Tőle indul ugyanis minden jelenet, párbeszéd, övé minden kezdeményezés, a többiek válaszolnak, engedelmeskednek, bólintanak, s ha késnek egy csöppet, Norrison bankár nem vár rájuk.

  1. Egy, kettő, három 1. Molnár Ferenc
  2. Egy, kettő, három 2. Molnár Ferenc
  3. Egy, kettő, három 3. Molnár Ferenc
  4. Egy, kettő, három 4. Molnár Ferenc
  5. Egy, kettő, három 5. Molnár Ferenc

A helyzet – mint ez közismert – kényes: a Norrisonéknál vendégségben tartózkodó amerikai milliomoslány fölszedett egy lepukkant komcsi taxisofőrt, titokban férjhez ment hozzá, és még gyereket is vár – a szülők pedig egy óra múlva érkeznek gyereklátogatóba. Addigra a férjből makulátlan pedigréjű, tekintélyes társadalmi státuszú, elegáns, gazdag pasast kell varázsolni.

Ehhez a pénz, mégpedig sok pénz nagyon kell – Norrisonnak van –, de önmagában nem elég. Kell hozzá a hatalom is, a „network”; az, hogy a fél világ egy csettintésre mozgósítható. És kell hozzá – leginkább – Norrison bankár, akinek a fejében pillanatok alatt összeáll a mesterterv, és tudja, kit kell mozgósítani, mit kell gyorsan megvásárolni. A többiek fontos fogaskerekek, olajozottan kell működniük – az olajozásról, mármint apró magántermészetű kedveskedésekről maga a bankár gondoskodik.

Submit a Comment