Hableány

jún 29, 2015 by

Hableány

Rusalka [2007]: Az örmény rendezőnő, Anna Melikyan 2007-es filmje egy modern A kis hableány-adaptáció, ami pontról-pontra követi, de közben újra is értelmezi Andersen történetének elemeit. Keveredik benne a meseszerű, játékos stilizáltság, a keserédes humor és a moszkvai hétköznapok brutalitása. Alapvetően egy mágikus realista filmről van szó, amiben kiemelt szerep jut a fantáziának és a különleges képességeknek, de az adaptáció során az alkotók a mese egyes fantasztikus elemeit reálissá tették, például nem a gonosz tengeri boszorkány miatt veszti el a hősnő a hangját, viszont némasága miatt kisegítő iskolába kerül. Ehhez hasonló frappáns megoldásokkal van tele a Hableány, ami egy nagyon szerethető mozi, a filmtörténet egyik legjobb girl-meets-boy jelenetével. [Jegyzet]: Minden nép egyformán „öreg”, régi, hiszen múltja mindenkinek, minden népnek egyformán ősi. A szomszédunkban élő, ugyanakkor földrészeken átnyúló, átfoghatatlan területen lakó orosz és nem orosz nép története számunkra, akik még keveset tudunk róla, különösen regényesnek, titokzatosnak hat.

Rejtett tartalom Login vagy Register hogy megtudd nézni a filmet. Jöjj hát, szeretettel várlak! Mert ugye te is tudod? Aki ismeri a célt, az megtalálja az utat is! Bejelentkezés avagy, Regisztráció után nincs olyan amit nem látnál! Ha valami elnyerte a tetszésed, szólj hozzá, írd ki magadból amit gondolsz, amit érzel! Nabucco voltam. Hungary in the heart of Europe. I live in Győr

Nagyság és nyomor, fényűzés és erőszak, elmaradottság és szépség, diktatúra és forradalom, ámulat és félelem – ilyen fogalmak kavarognak bennünk hallatán. A fejlett Nyugat a múlt század közepétől kapta föl az „egzotikus” orosz kultúrát, amikor az elzártságot áttörve, kiszabadultak az orosz művészet arany századaként ismert korszakának klasszikussá vált remekei, s velük együtt divatba jöttek a rejtve maradt népművészet, a folklór felszínes, a népszerűsítésre alkalmas stílusjegyei, mint például a nyugati dallamvilággal „könnyített” népies műdalok, a színpadiasított, akrobatikával „feldobott” táncok, a dekoratív, keleties díszítőelemek, „a la russe”. Az orosz kultúra és művészet ilyen „robbanásához” az kellett, hogy a megkövesedett feudalizmusba beleragadt orosz társadalmat meglegyintse a lendületre kapó kapitalizmus polgári szellője, és ennyi elég is volt a belső alkotóerők felszabadulásához, a tehetségek soha nem látott, csodálatos aktivizálódásához.

1908-ban, Vlagyimir Goncsarov nótaszöveg-átköltéséből előállította a Sztyenka Razin, az orosz betyár című „grandiózus” mozgóképet, Vlagyimir Romaskov színházi rendező és Nyikolaj Kozlovszkij operatőrmester segítségével, a pétervári népház amatőr színészeinek előadásában. A bemutató napja, 1908. október 15-e az orosz film születésnapja. Néhány nagyszerű filmsiker után valóságos filmláz tört ki Oroszországban, a kolbászgyárostól a dohánykereskedőig, boldog-boldogtalan belevágott a filmkészítésbe. 1913-ra több száz darabra ugrott a hazai játékfilm-előállítás, sok-sok külföldi kasszasiker utánzatával, mindenféle műfajban. Volt itt „szappanopera”, krimi, horror és burleszk, sőt, még „pornográfia” is, persze csak annyi, amennyit a cenzúra engedélyezett. A cári törvények egyébként nemcsak erotikát tiltottak, hanem többek között nyomort, nehéz fizikai munkát, valamint egyházi szertartást ábrázoló képsort sem volt szabad rögzíteni. Ugyanakkor az udvar már a kezdet kezdetén felismerte a film óriási lehetőségeit a hatalmas írástudatlan néptömegek kulturális „felemelésében”, „tudományos-népszerűsítő kultúrfilmeket” rendelt, amelyeket mozivonatokon igyekeztek eljuttatni Szibéria eldugott falvaiba is.

Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..

Related Posts

Share This

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.