Szudán elveszett fiai

jún 14, 2015 by

Szudán elveszett fiai

The Good Lie [2014]: Szudáni menekülteknek lehetőségük adódik áttelepülni Amerikába, a Missouri állambeli Kansas City-be. Találkozásuk egy munkaközvetítő cég tanácsadójával örökre megváltoztatja mindnyájuk életét… (Jegyzet): Kíséret nélküli gyerekek ezrei áradnak még ma is ismeretlen cél felé Szudán, lázadó tartományaiból, ahol a helyiek az ismétlődő légitámadások és az éhínség fenyegetésében élnek. Saját szüleik küldik őket a csatatereken és a maláriával fertőzött mocsarakon át vezető veszélyes útra. Mintha csak megismétlődne a szudáni történelem egyik legszörnyűbb fejezete, az “elveszett fiúk” szörnyű odisszeája. Az 1990-es évek polgárháborúja idején a gyerekek sok száz kilométeres távolságokat tettek meg gyalog, igyekezve elkerülni a könyörtelen fegyveres milíciákat, a bombázókat és az oroszlánokat. Úgy tűnik, hogy Szudán a térség minden más országánál inkább képes visszazuhanni múltjának legrosszabb napjaiba.

Rejtett tartalom Login vagy Register hogy megtudd nézni a filmet. Jöjj hát, szeretettel várlak! Mert ugye te is tudod? Aki ismeri a célt, az megtalálja az utat is! Bejelentkezés avagy, Regisztráció után nincs olyan amit nem látnál! Ha valami elnyerte a tetszésed, szólj hozzá, írd ki magadból amit gondolsz, amit érzel! Nabucco voltam. Hungary in the heart of Europe. I live in Győr

Több mint 50 éve szinte szünet nélkül hadakoznak önmagukkal. Ez a háború ma is ugyanazokon a régi helyszíneken dúl, ugyanazokkal a régi módszerekkel. A szudáni kormány által a lázadók ellen alkalmazott stratégia visszatérő eleme a civilek válogatás nélküli lemészárlása volt – az 1980-as években Dél-Szudánban éppúgy, mint egy évtizeddel később a Nuba-hegységben és a 2000-es évek elején Dárfúrban. A szudáni légierő bombatámadásai egész falvak lakosságát kényszerítették arra, hogy a magaslati barlangokban keressen menedéket, aminek következtében a földek szántatlanul maradtak, a piacok kiürültek és a lakosság az éhhalál szélére került. Szudán 1956-ban vált függetlenné. Az országban mindig is erősek voltak az ellentétek a központ és a periféria között, ami gyakran a bombák robbanásában jutott kifejezésre. A központi kormányra jobbára a brutalitás volt a jellemző, a hátországi kisebbségi csoportok hagyományaihoz viszont hozzá tartoztak a fegyveres felkelések. Az elveszett fiúk számára az igazi személyi biztonság Szudánon kívül sehol nem adatott meg, mivel a polgárháború kitöréséig családjaik körében éltek, akik gondoskodtak róluk.

A menekülttáborokban a segélyektől függtek, az Amerikai Egyesült Államokban pedig először az elveszett fiúk alapítványa segítette őket, később már maguknak kellett boldogulniuk. A menekült fiúk egymástól irigyelték a javakat, és protekciót gyanítottak mindenütt, a támadásaik célpontja pedig az alapítvány vezetője volt. Jótett helyébe jót várj! – tartja a mondás. Nehéz azonban megérteni azokat, akik a szomorú sorsukból akartak hasznot húzni. A szenvedésükben a lehetőséget látták, és elvakította őket az Államokban tapasztalt megalománia. A segítőik munkáját teljes mértékben ellehetetlenítették. Egyedül maradtak, de megérdemelten. A menekülttáborokban élők napi rutin szerint éltek, a nyugati világról könyvekből és az önkéntesek elbeszéléseiből tájékozódhattak. Részben ennek tudható be, hogy az új világba érve, és az ott tapasztalt bőség miatt az elveszett fiúk közül sokan elfeledkeztek a korábban velük történtekről, és a kapitalista rendszer gépezetébe bekerülve végleg elkallódtak. Elég kiábrándító dolog szembesülni azzal, hogy egy jóléti országba került menekült panaszkodik, miközben egykori társait rabszolgának hurcolták el, és kereskedtek velük.

Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..

Related Posts

Tags

Share This

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.