Árnyékország

Júl 11, 2014 by

Árnyékország

Az árnyék nem más, mint a tudatalattink, amibe nemcsak negatív előjelű, elutasított, szégyellt, elnyomott részeink, de a meg nem élt öröm, az eufória, az eksztázis és vágy éppen úgy belekerülnek. „Sokan nem is sejtik, mekkora örömöt okoz ezen részünk felderítése; az ugyanis szinte mindenütt megtalálható. Benne rejlik testi tüneteinkben, hibáinkban, de ott van azokban a viccekben is, amiken nevetünk, a filmekben, melyeket szeretünk vagy gyűlölünk. Minél nagyobb az árnyék, annál jobban beszűkül a tudatos részünk; úgy tudunk igazán kiteljesedni, ha árnyékunk tartalmát integráljuk. Ha árnyékunk felé fordulunk, olyan hazugságokra, féligazságokra és valótlan dolgokra is rátalálunk, melyeket nem bírunk, akarunk felvállalni: itt, „Árnyékországban” gyűlik fel minden rossz élmény, fóbia, csalódás, megalázottság. Rengeteg olyan dolog rakódik le, amit az ego korábban egyszerűen nem tudott feldolgozni, úgy tudott túlélni, hogy mélyre eltemette a negatív tapasztalást.

„Az évek során ezekből a dolgokból óriási hegy épült, holott az eltemetett rossz emlékek jelentős része mára lényegtelenné, súlytalanná vált. Éppen emiatt könnyű, hogy árnyékrészünket átvilágítsuk: amit gyermeki félelmünkben az árnyékba temettünk, az felnőttként nem biztos, hogy még mindig fenyegetést jelent ránk nézve, az árnyékban mégis ott van, hat és dolgozik. Pedig könnyűszerrel el lehet engedni” – írja Dahlke, aki hozzáteszi, már önmagában a felismerés is sokat segít abban, hogy a hegyből lefaragjunk, hogy nyugalmat találjunk. Ami gyermeki énüknek legyőzhetetlen akadály volt, az felnőtt énünknek egy lehetőség, hogy eltemetett energiaforrásunkat mobilizáljuk.

Az árnyék tele van valótlan tartalmakkal, élményekkel, melyekkel korábbi énünk valamely kellemetlen, elviselhetetlen szituációiban igazolni akartunk magunkat. Minden valótlanság, tisztázatlan ügy teherként hat az életünkre, minden hazugság egy akadály, hogy jól, elégedettnek érezzük magunkat: a hazugságok kontrollálásához energiára van szükségünk, illetve a lebukástól való félelem ugyancsak jelentős erőráfordítást igényel. Mintha önmagában nem lenne az is elég, hogy életünk során egyre jobban szenvedünk az ésszerűnek vélt döntésektől, amelyekkel sötét, de annál izgalmasabb arcainkat, vágyainkat próbáltuk elnyomni azért, hogy mindenkori környezetünk elvárásainak megfeleljünk. Pedig kár a fáradtságért, a legvégén úgyis minden napvilágra kerül. Fontos lenne, hogy bátran és önként nézzünk farkasszemet az árnyékunkkal.

Related Posts

Share This

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.