Keresd Az Utat!

ápr 29, 2014 by

Keresd Az Utat!

Az 1960-as években a második Vatikáni Tanács fordulóponthoz vezette a vallásos nyugati világot. A római katolikus vezetők tanácskozása egy sor sok évszázadra visszanyúló hagyo­mányt vetett el és egy újfajta, mindenki számára megvalósítható, vallási hovatartozástól független spirituális szabadságot kívánt meggyökereztetni. A katolikus szó jelentése már önmagában is a gondolat „egyetemességét” idézi, ha figyelembe vesszük, hogy a Római Katolikus vallás adta a világnak az első keresztény egyházat. A második Vatikáni Tanács ezúttal az egyetemes spirituális szabadelvűség üzenetét kívánta szertesugározni. Az emberek világszerte igyekezni kezdtek saját vallási hagyományaik korlátain felülemel­kedni, és hozzáláttak más kultúrák spirituális tanításainak feltérképezéséhez. A nők papok akartak lenni, a keresztények buddhista kolostorokba és hindu ashramokba sereglettek, a buddhisták és hinduk keresztény tanításokba mélyedtek, a keleti és nyugati tradíciók vezetői pedig hivatalos összejöveteleket tartottak.

A kelet és nyugat közötti határok széttöredeztek, s ehhez nem csupán a lázadó szellemiségű laikusok, hanem a tudósok is hozzájárultak, mint például Thomas Merton trappista szerzetes, aki kifejezésre juttatta, hogy szükség van a buddhista és keresztény tanok közös igazságainak tanulmányozására. A spirituális beállítottságú egyének számára ez az új spirituális szabadság egyfajta forduló­pontot jelentett „Isten megismerésében”, Martin Luther King lázadása óta példátlan forradalmi következményekkel. Miután a „fel nem szenteltek” is elsajátították az írások mélyebb szintű értelmezéséhez szükséges képességeket, a világi oktatás egyszerűen meg­gyengítette a felszentelt papság vagy hivatalos vallási vezetők szerepének fontosságát. A kolostorok falai, melyek hosszú időn át magukban rejtették az „Isteni Fény” legintenzívebb megnyilvánulási formáját, szimbolikus értelemben leomlottak.

Az 1950-es években Kína elfoglalta Tibetet, s a Dalai Lámát menekülésre kényszerítették. Jóllehet az ország spirituális vezetőjének száműzetése az egyik legszomorúbb fejezetet képviseli a tibeti történelemben, a Dalai Láma és számos más kiemelkedő tibeti tanítómester jelentékeny befolyást gyakorolt a világ spirituális közösségeire. Az Isteni Fény számtalan „kolostoron kívül élő” ember életét ragyogta be, olyan emberekét, akik saját személyes életük keretein belül fogadták magukba az egyedülálló spirituális tanításokat. Ezt a vallástól a spiritualitás felé történt eltolódást nem tekinthetjük egyszerűen kulturális tendenciának. Planetáris közösségünk egyfajta archetipikus átrendeződéséről van szó, mely most már bepillantást nyerhet a szimbolikus látásmód révén elérhető egyetemes igazságokba. A szimbolikus látásmód az intuícióhoz kapcsolható hatodik érzéket is magában foglalja, mely segítségével képesek vagyunk érzékelni az élő energiarendszerek közötti valamennyi kapcsolatot.

Related Posts

Tags

Share This

Szólj hozzá!

You must be logged in to post a comment.